Reménypáncélban
Beküldte Haász Irén - 2013, június 26 - 19:46
Vártam soká, vártam mindig,
vártam újra, s újra, mégis
hiába volt, végső szintig
hasadozott a remény is.
Társ és gyermek, gond és öröm
váróterme becellázott,
előrajzolt csiga-körön
formalinban talpam ázott.
Futóbajnok én… A célba
mind eljutunk előbb-utóbb.
Mez nélkül, s reménypáncélban
is hajtja a Sors a futót.
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, június 27 - 13:31
Permalink
Kedves Irénke! Nagyon is
Kedves Irénke!
Nagyon is értem a mondanivalót, szerintem remekül ábrázoltad!
Haász Irén
2013, június 30 - 17:11
Permalink
Köszönöm kedves szavaidat, és
Köszönöm kedves szavaidat, és az olvasást. Kicsit féltem, nem túl elvont-e.
hzsike
2013, június 27 - 15:02
Permalink
Úgy érzem, én is értem az
Úgy érzem, én is értem az üzenetét, nagyon kifejező, jó vers, kedves Irénke.
Szeretettel voltam Nálad:Zsike:)
Haász Irén
2013, június 30 - 17:12
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Zsikém!
Nagygyörgy Erzsébet
2013, június 27 - 20:43
Permalink
Kedves Irénke! Remek vers,
Kedves Irénke!
Remek vers, tetszett.
Szeretettel Dyona
Haász Irén
2013, június 30 - 17:12
Permalink
Kedves Dyona, örülök, hogy
Kedves Dyona, örülök, hogy tetszett, köszönöm kedvességedet.
ChristinaNadale
2013, június 27 - 20:59
Permalink
Gratulálok, kedves
Gratulálok, kedves Irén!
Nagyon átjött a mondanidvalód ebben a szépséges szép versben! :)
Haász Irén
2013, június 30 - 17:14
Permalink
Ennek szívből örülök, és
Ennek szívből örülök, és köszönöm olvasásod, értékelésed, Krisztina!