Reménypáncélban

 

Vártam soká, vártam mindig, 
vártam újra, s újra, mégis
hiába volt, végső szintig 
hasadozott a  remény is.
 
Társ és gyermek, gond és öröm
 váróterme becellázott,
 előrajzolt csiga-körön
 formalinban talpam ázott.
 
 Futóbajnok én… A célba
 mind eljutunk előbb-utóbb.
 Mez nélkül, s reménypáncélban
 is hajtja a Sors a  futót.

 

Hozzászólások

M. Karácsonyi Bea képe

Kedves Irénke!

Nagyon is értem a mondanivalót, szerintem remekül ábrázoltad!

Haász Irén képe

Köszönöm kedves szavaidat, és az olvasást. Kicsit féltem, nem túl elvont-e.

hzsike képe

Úgy érzem, én is értem az üzenetét, nagyon kifejező, jó vers, kedves Irénke.

Szeretettel voltam Nálad:Zsike:)

Haász Irén képe

Köszönöm szépen, kedves Zsikém!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Remek vers, tetszett.

Szeretettel Dyona

Haász Irén képe

Kedves Dyona, örülök, hogy tetszett, köszönöm kedvességedet.

Gratulálok, kedves Irén!
Nagyon átjött a mondanidvalód ebben a szépséges szép versben! :)

Haász Irén képe

Ennek szívből örülök, és köszönöm olvasásod, értékelésed, Krisztina!