Gyémánt helyett
Beküldte hzsike - 2013, május 3 - 23:58
Már csak emlék vagy nekem, merengő
bíbor hajnalon fel-felderengő,
bús gyönyörűség.
Már csak akkor jössz hozzám újra el,
ha ködfátylas képzetem útra kel,
és indul eléd.
Már csak feloldoznom kéne téged,
Tűzgyémánt lelkem dobtad el végleg,
hűs kavicsokért.
Már csak azt kell felednem - ha tudom,
mikor feléd fordulok az úton,
hogy szeretlek még.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, május 4 - 00:14
Permalink
A Tökéletesség maga ez a
A Tökéletesség maga ez a vers!Ritka kincsek egyike!! Örömünkre közös kincsünk immár!!Köszönjük!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Nagygyörgy Erzsébet
2013, május 4 - 09:01
Permalink
Kedves Zsike ! Gyönyörű
Kedves Zsike !
Gyönyörű versedet örömmel olvastam.
Szeretettel Dyona
hzsike
2013, május 4 - 14:02
Permalink
Drága Katám! Köszönöm szépen
Drága Katám!
Köszönöm szépen a nagyon kedves szavaidat. Boldog vagyok, hogy ilyen csodálatos helyen ékeskedhet ez a versem is, ugyanis nagyon, nagyon szeretem valamiért!
Örömmel olvastam amit írtál, és örömmel fogadlak mindig.
Szeretettel ölellek:Zsike:)
hzsike
2013, május 4 - 14:04
Permalink
Kedves Dyonám! Neked is
Kedves Dyonám!
Neked is nagyon szépen köszönöm a látogatást, örülök, hogy tetszett a vers.
Szeretettel fogadlak mindig:Zsike:)
lnpeters
2013, május 4 - 16:36
Permalink
Nagyszerű vers!
Nagyszerű vers!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hzsike
2013, május 5 - 12:25
Permalink
Köszönöm szépen, kedves Laci.
Köszönöm szépen, kedves Laci. Örömmel fogadtalak ma is.
Szeretettel:Zsike:)