Új színek

Köszönöm szépen, kedves Kata! :)

Miért furcsa a televény? Szép magyar szó,  szerves anyagokban bővelkedő termőtalajt jelent, úgy is mondják neki, hogy humusz.  A pemzli másnéven ecset, először úgy írtam, de aztán kicseréltem pemzlire, mert ez igenis közzszájon forgó szinonímája amannak, és miért írjunk mindig ecsetről, kell egy kis nyelvi változatosság a klöltészetben. A televény és a pemzli is szerepel az akadémiai értelmező szótárban, és nem zsargon, mégkevésbé szleng, vagy argó.  Amúgy írtam már róla, az irodalmárok szent kötelessége használni a köztudatból lassan kikopó régies, de még élő kifejezéseket. Ki más, ha nem mi? Ezzel is nyelvünket védjük. A plain air benne él a  disztingvált magyar köztudatban az impresszionizmus óta, terhát már több, mint száz éve. Nem értem, hogy miért ne férnének meg ezek a szavak  egy ígényes magyar versben?! :)

Köszönöm, kedves Zsike, mindig örömmel látlak itt. :)

Örölök, hogy így látod, kedves Irénke. Soha nem szerettem egyetlen témakörnél, műfajnál, vagy stílusnál leragadni. Ha a téma úgy követeli, akkor magasztost hangvételt választok, de egyszerű témánál miért ne írhatnék  a köz nyelvén? Falusi témához jól megy a rusztikus nyelvezet, történelmi témához az archaikus nyelv,  de ha mai dolgokról írok, akkor akár a mai fiatalság által beszélt szleng is belefér. Az a szép az irodalomban, hogy a gazdag szókincset plasztikusan lehet felhasználni. Meggyőződésem, hogy nincs csúnya szó, mint ahogy nincs csúnya szín  sem. A szavakhoz tapadó fogalmak  lehetnek rossz emlékűek, de azokat mi, emberek tettük azzá. Néha az amúgy szépnek vélt szó, vagy szókapcsolat a legunalmasabb, mert már annyira közhellyé vált az irodalomban.   Minden szó relatív szépségű, és a szövegkörnyezet határozza meg, hogy  helyénvaló-e a használata, vagy sem.  Köszönöm a hozzászólásodat!  :)

Köszönöm, kedves Zsuzsa! :)