Álmaink lánca

Álmaink lánca minket régen összeköt, 

révhajónk oly erős, mint híd a víz fölött. 

Próbáltak léket vágni nagy, batár falán, 

s ejtett a lékvágó egy léket önmagán.

Tengernek árja tépte, zúzta gyakran őt, 

tajtékzó hullámokból mindig újra nőtt. 

Szent hittel útra kelt - hisz célja, s vágya volt, 

mikor csak zokszót hallott, akkor is dalolt.

Vitorla vásznát durva szél cibálta szét, 

vissza nem fordult volna - mindig célba ért. 

Akarta újra, s újra azt, hogy jó legyen; 

kikötni - álma volt - a kéklő "Jéghegyen".