rozsdás síneken felsír a lélek
Beküldte ermi-enigma - 2011, november 15 - 13:20
Külváros hozott a világra,
vérben, könnyben, mocsokban.
Magot vetettél,
most a szárba szökő virágot
burjánzó gaz fojtja,
kevesen maradtunk,
alig-emberek,
hitünkben egy jobb világra várva.
Kormos, piszkos
ma is az élet,
fonnyadt fák ágain kúszik
fáradtan a fény,
köd temeti a reményeket
és Szárszó felé,
rozsdás síneken,
acélkerekek alatt
fájdalmában
felsír a lélek.
Hozzászólások
lnpeters
2011, november 16 - 00:30
Permalink
Gyönyörű.
Gyönyörű.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
ermi-enigma
2011, november 16 - 00:41
Permalink
Köszönöm Laci. Fejet
Köszönöm Laci.
Fejet hajtottam József Attila előtt...nekem Ő az Isten
Clare
2011, november 16 - 20:50
Permalink
Gratulálok a remek
Gratulálok a remek sorokhoz!
Vajdaságban, egy Tisza parton fekvő faluban születtem. Egészségügyi középiskola után dolgoztam a baleseti sebészeten, majd a szülészeten. Közben befejeztem a főiskolát
Nagygyörgy Erzsébet
2013, február 26 - 12:21
Permalink
Kedves Enigma! Íme a szépség,
Kedves Enigma!
Íme a szépség, tollbamondva .
A sínek között járó lélek, verseit én is szeretem. Dyona
hzsike
2013, február 26 - 13:00
Permalink
Léleksimogató sorok. Méltó
Léleksimogató sorok. Méltó emlékezés.