Egy dallamtalan világban
Beküldte lnpeters - 2013, január 16 - 22:33
Ha dallamtalan a világ,
A Ritmus otthon ül;
Ha van Szerelem, az Élet
Még nincs egyedül.
—-
Szürke égben szomorú kis
Holdfény könyörög;
Egymásra uszított lelkek
Rablánca zörög.
—–
A botfülű pénz-enyészet
Röhögve nyomul,
A világra hazugságok
Ködfala borul.
—-
A dallamtalan világban
Csöndes a derű;
Az alpári hangoskodás
Repedt-keserű.
—–
Szférák hangjainak nyomát
Belepi a dér,
Mivel a pénz-zenekar egy
Füttyentést sem ér.
—-
Lent a földön kisemberek
Keze összeér,
Tudják, hogy a Ritmus egyszer
Úgyis visszatér.
Hozzászólások
Mysty Kata
2013, január 16 - 22:54
Permalink
Nagyon könnyen és könnyedén
Nagyon könnyen és könnyedén lejtenek szavaid, minden versed ad szépet, hasznosat,valósat. Gratulálok szeretettel!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
lnpeters
2013, január 16 - 22:56
Permalink
Nagyon szépen köszönöm, drága
Nagyon szépen köszönöm, drága Kata!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
sturmy
2013, január 17 - 09:20
Permalink
Szerintem ez a szép,
Szerintem ez a szép, szomorkás lírai világ a petersi, nem a múltkori füttyögő-pattogó. (És nem értem ezután a mai után, egy balfordulat mért nem hozhat jobb jövőt? De elnézést, ez offolás volt.)
hubart
2013, január 17 - 15:19
Permalink
A csöndes derű, meg a
A csöndes derű, meg a "füttyögős, pattogós" miért ne férne meg egymás mellett? Hiszen az embernek hol ilyen, hol olyan a hangulata, és akár ugyanarra a szituációra is különböző módon reagálhat. Van, akit a csöndes visszafogotság hangján lehet megszólítani, és olyan is van, akire az iróniával, vagy akár a szigor keményebb szavával lehet hatni. Nem az alaphang adja meg egy versnek az értékét, hanem az, hogy hogyan bánik vele a költő, és mit tud mondani az olvasó számára. Nekem ez a vers is, amaz is nagyon tetszik.
kiski
2013, január 17 - 10:11
Permalink
Ha logikusan, akkor az a derű
Ha logikusan, akkor az a derű nem csöndes, hanem harsány.
lnpeters
2013, január 17 - 21:48
Permalink
Ha harsány - már nem derű.
Ha harsány - már nem derű.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
M. Karácsonyi Bea
2013, január 17 - 16:56
Permalink
Gratulálok!
Gratulálok!
Toma
2013, január 17 - 16:58
Permalink
szerintem nagyszerű... Lacira
szerintem nagyszerű... Lacira jellemző kiváló munka.
lnpeters
2013, január 17 - 21:49
Permalink
Köszönöm szépen!
Köszönöm szépen!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
Kempelen
2013, január 17 - 22:10
Permalink
Szerintem ez a dallamtalan
Szerintem ez a dallamtalan világ többet érdemelne, minthogy kétszer is megcsörrenjen benne a pénz, bármennyire is negatív kontextusban.
Ugyanakkor nem érzem egységesnek, kidolgozottnak a költői képet sem, véleményem szerint kár belőle kilépni csak azért, hogy valaminek odacsördítsünk.
Tartalmát tekintve nem látom ennyire siralmasnak a helyzetet, értve ez alatt a dallam-ritmus hiányát, mivel
én is ritmusos, dallamos verseket írok, s ha úgy tetszik ezzel nyújtom feléd kezem.:)
s hogy rím-ritmus meg legyen
Üdvözöl kis Kempelen :)
lnpeters
2013, január 17 - 22:24
Permalink
A dallamtalanság a távlatok
A dallamtalanság a távlatok tökéletes beszűkülése minden területen. A pénz egyszerű fizetőeszközből világot irányító státuszbe került.
Lehet, hogy valóban kár kétszer is csörrennie; most így jött...
A többi felvetésben is igazad lehet, talán nem teljesen egységes.
Siralmasnak nem siralmas, azon túl vagyunk. Ebben a világban élünk, más nincs; és kint az Élet - leginkább helytállás.
Pete László Miklós (L. N. Peters)