Talpra állj!
Bégetve széled szét lassan a balga nyáj,
vénülő bojtárom, ne henyélj, talpra állj!
Önnön véres húsát harapdálja ajkad,
elmédbe a kételyt mélyen belemartad.
Marcangol egy álom, szökik a valóság,
a gonosznak hátat fordított a jóság.
Nem vállalsz már harcot, tested belefáradt,
tekinteted üres, a torkod kiszáradt.
Álmaid örökké csak álmok maradtak,
hiába áldoztál bárányt is a gaznak.
A megváltásunkhoz nem elég a fohász,
harcos alázat kell, nem megalázkodás!
Kérges lett a lelked, kullancs szívja véred,
juhaid pusztulnak, zárolják a béred.
Ne zárkózz karámod sivár ketrecébe,
nézz bátran víztükör foncsoros szemébe.
Végy erőt magadon, felszítva a tüzet,
tüzeld el korhadó, vén szomorúfüzed.
Merítkezz meg mélyen szűz habok fodrában,
tiszta forrásvíznek éltető sodrában.
Nézz szét a környéken, sunyin ki lapul itt?
S ha vészfelhők gyűlnek, szólítsad a pulit!
Hozzászólások
M. Karácsonyi Bea
2013, január 16 - 19:07
Permalink
Nagyon jó...
Nagyon jó...
hubart
2013, január 16 - 22:36
Permalink
Köszönöm, kedves Sea!:)
Köszönöm, kedves Sea!:)
lnpeters
2013, január 16 - 21:50
Permalink
Egy egy remek vers, de -
Egy egy remek vers, de - bocsáss meg - egy apróság zavar. Az első strófában "húsát" helyett "húsod"-nak kellene állnia.
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2013, január 16 - 22:40
Permalink
Úgy értettem Laci, hogy saját
Úgy értettem Laci, hogy saját véres ajakhusát harapdálja az ajka. :)
Köszönöm kedves szavaidat!
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2013, január 17 - 07:31
Permalink
Remek sorok! Érdekes számomra
Remek sorok!
Érdekes számomra teljesen egyértelmű az "ajak" dolog.
hubart
2013, január 17 - 12:00
Permalink
Köszönöm, Ágota!:)
Köszönöm, Ágota!:)
Zajácz Edina
2013, január 17 - 12:05
Permalink
Talán azért, mert az olyan
Talán azért, mert az olyan női szokás:)).
hubart
2013, január 17 - 12:13
Permalink
:)))
:)))
sturmy
2013, január 17 - 09:35
Permalink
Tisztelt Hubart! Verse
Tisztelt Hubart! Verse hatására kevés híján archaizáló hangulatba kerültem - bár a foncsorozott víztükör a modern kiberpunk - ott "alap" a foncsorozott napszemüveg - felé is elvitt, ami olyan posztmodernes dolog, szerintem. Gratulálok.
hubart
2013, január 17 - 12:11
Permalink
Tisztelt sturmy, nem
Tisztelt sturmy, nem csodállom, hiszen én magam is arhaizáló hangulatban írtam ezt a verset; vannak még Erdélyben olyan vidékek, ahol megállt az idő, valahol a feudalizmus táján. A foncsor sokkal régebbi, mint a kiberpunk napszemüveg, hiszen a foncsorral készülő üvegtükröt már a 13. században feltalálták a Velencéhez tartozó Muranoban.
http://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCk%C3%B6r Köszönöm szépen a hozzászólását! :)
sturmy
2013, január 17 - 23:47
Permalink
Így igaz, de én a fiatal
Így igaz, de én a fiatal generációhoz tartozom, gyerekfejjel Gibson könyveinek hiperrealista borítófestményeit bámultam szájtátva, amiken bizony talpig krómban dizájnos-lányok feszítettek, s nélkülözhetetlen volt a hölgyeményeken a foncsorozott szemüveg (és kezükben fényesre polírozott, ágyúerejű lőfegyver), ezért ugrott be nekem ez először, s nem a muránoi tükör... Viszont az archaizáló hangulat tökéletes volt. Sajnos Magyarországon már kevés olyan hangulatú vidék akad, mint amilyet említett. (Két éve nyugaton dolgozom, ott már ennyi sem maradt a nagy csillogó-villogó körítés ellenére se...)
hubart
2013, január 18 - 07:15
Permalink
Itt még élőben látni a
Itt még élőben látni a hamisítatlan paraszti lét tanujeleit, főleg eldugottabb falvakban. A polgárosodás, civilizáció sem úgy tört be, ahogy azt álmainkban képzeltük, hanem a globalizáció selejtjével, a műanyag szubkultúrával. Az élő skanzennek hamarosan vége, mert a nevelés, oktatás sem abban az irányban hat, hogy ami autentikus érték, azt érdemes megőrizni. Például a fehérre meszelt házak sötétre pácolt fagerendás mennyezetét már szégyelli a falusi ember, és ha nincs pénze stukatúrral, vakolattal eltűntetni, akkor az a minimum, hogy lefesti fehér olajfestékkel (miközben nyugaton, és Magyarországon is újra divatba jött). Pozsony melletti kis faluból jártak nálunk barátaink, és a gyerekek számára az volt a legnagyobb élmény, hogy lószekérre ülhettek, mert otthon csak a televízióból ismerték a lovat. Ekkora különbségek vannak viszonylag kis földrajzi területen is.
Köszönöm, hogy mégegyszer figyelmet fordított a versemre.
hubart
2013, január 18 - 07:20
Permalink
" Elmémbe, mint a fémbe a
" Elmémbe, mint a fémbe a savak, ösztöneimmel belemartalak," - bizonyára erre gondoltál. Hát igen, nehéz kivonni magunkat az ilyen hatások alól. Az ember már úgy használ egy egy formulát, szófordulatot, minrha a sajátja lenne. Köszönöm figyelmedet.