Világvége
Beküldte Haász Irén - 2012, november 11 - 18:40
Szagtalan rózsa kornyad az útra,
lécbe kerített ház pityereg,
könnye salétrom, izzad a tégla,
messze repültek a gyerekek.
Port vet a szél, ha erre csatangol,
rázva-morogva zsindelyen ül.
Görbül a földút, álmokat hantol;
már a menyecske is menekül.
Éjszinü varjak – özvegyasszony sor –
vágyja bicegve, sírva kaszást,
elkap egy csirkét, szidja a sorsot,
kés a kezében – mit tehet mást?
Hajtja apadva csörgedező vér,
megkötött izmok, vert idegek.
Vára a háza, omladozó rév,
nem szivesen lát már idegent.
Kényszerek szabta lét szava úr itt,
vénül a napfény, színe szakad.
Mind rabok, unják e földi vurstlit.
Nemcsak magától az, ki szabad…
Hozzászólások
Haász Irén
2012, november 11 - 18:44
Permalink
Átdolgoztam a második felét
Átdolgoztam a második felét is daktilus-spondeusosra, így szinte teljesen szimultán lett, azt hiszem...
Haász Irén
2012, november 15 - 18:39
Permalink
Köszönöm szépen kedves Joe,
Köszönöm szépen kedves Joe, hogy ennyit fáradtál vele, nagyot lendít időbeosztásomon, hogy felhívtad figyelmemet a verselemzőre!!!
Ez remek dolog! Hiába tudom az időmérték szabályait, annyi idő megy el azzal, hogy melyik szótag rövid, melyik hosszú... Megint nekiesek...
M. Karácsonyi Bea
2012, november 11 - 19:36
Permalink
Nekem tetszik Irénke.Az
Nekem tetszik Irénke.Az özvegyasszonysor kedvenc.
Haász Irén
2012, november 16 - 00:05
Permalink
Köszönöm, Sea.
Köszönöm, Sea.
hubart
2012, november 12 - 20:52
Permalink
Tetszik a versed, Irénkém. A
Tetszik a versed, Irénkém. A ritmusra vonatkozó meglátásait Joe szépen kifejtette. Vegytiszta daktilusokban igen nehéz megírni úgy, hogy a tartalmi kifejezőerő ne sérüljön,
Haász Irén
2012, november 16 - 00:06
Permalink
Valóban. Már sokszor azt
Valóban. Már sokszor azt hiszem, na, most már rendben, aztán kiderül, mégsem...
Köszönöm szépen, örülök, ha tetszett.