Lélek - kérdések

Mért láthatatlan a hideg szél,
mikor süvít át a tölgyesen?
Úgy tűnik, álmodozó elméd
szellemként játszik a léteden.

Mért morajlik a sebes patak,
hangjában hordozva édes dalt,
mit gondolatod tengerében
szirén hangja kacagva uralt?

Mi ez a szédítő magasság,
ahol minden csillag felragyog?
Ha a látvány beszélni tudna,
lelkedben e vágy mézként csorog.

Hallod a mennydörgés vad hangját,
mint mikor az Óceán ordít?
Égi kórus dala messze száll,
és a végtelen csendje csitít.

Látod fenn a szelíd Hold arcát?
Gondolata tiszta szeretet,
ő hallja a finom dallamot
az ég alatt és a Föld felett.

Mondd, mért gyilkolnak vad viharok,
hol sír a terror majd döbbenet,
és imádkozó bűntudatok
gyötrelmes sikolya ébresztget?

Ez az örökké élő tudat,
meg ez a kis lüktető varázs
hallja, hogyan visszhangzik a szél,
pulzál, mint fellobbanó parázs.

Mert mindent, ami ma szeretet,
saját lelki érzelmed adja, 
hol látod arcképét mindenütt,
és megcsillan a remény napja.

Mi ez a lelkesítő tudat,
bárhol jelenlévő gondolat?
Mikor és hogy találod meg azt,
ki beléd helyezte álmodat?

Mert akit éget az égi láng,
rejtélyeket soha meg nem fejt,
keresi a forrást, honnan jött,
és Istent talál ott, nem embert.