A Fény
Beküldte Poetta - 2011, november 13 - 14:16
A FÉNY
Az álom fátyolarca szép,
A kertből eltűnt sok virág,
A fáknak karja int feléd,
Rabolva jő a tél s kirág.
Holnapra késő ébredés,
De várj míg feltápászkodik
Benned a lélek - oly kevés -,
Szüntelenül panaszkodik.
Tavaszt ha várod, nyílik az,
Kullogsz rongyos ködök mögött,
Ernyedt szemedben nincs vigasz -
Látomás benne megkötött.
Majd szél süvöltve jő sikít,
Mint túlvilági lavina...
Fátyolos álmot elvakít -
A fény - Magasságos Fia.
Hozzászólások
Toma
2011, november 13 - 17:32
Permalink
Nagyon jó vers, tartalma,
Nagyon jó vers, tartalma, forma, lüktetése... gratulálok!
lnpeters
2011, november 14 - 08:54
Permalink
Micsoda csattanó!
Micsoda csattanó!
Pete László Miklós (L. N. Peters)