Március átölel
Beküldte hubart - 2012, március 13 - 11:45
Friss a reggel, arca majd kicsattan,
tárva már a fényes égi tér;
nappalástja lám a rétig ér,
lázban ég a tél-viselte katlan.
Szerte foszlik, ó, a téli paplan,
fújja, fújja már a böjti szél.
Rongycafatban áll a földi dér,
habja, mint a jó borotvaszappan.
Dísze nő a hóka almafának,
ága fényes éke: gyöngyszemek.
Lágy sugárban égi fény lövell.
Elsuhanva már a tompa árnyak,
vén erekbe nedvek ömlenek.
Március ma végre átölel.
Hozzászólások
Braunel
2012, március 14 - 18:45
Permalink
Nagyon szép szonett tiszta
Nagyon szép szonett tiszta trocheusokban ...
Gratulálok.
Barátsággal: Barna
hubart
2012, március 14 - 23:13
Permalink
Köszönöm, kedves
Köszönöm, kedves Barna!
Baráti üdv: Feri