A HÓNAP VERSE, 2022. SZEPTEMBER

 

Horák Andrea Kankalin

FÉNYHOZÓ

„...most már benned ragyog fel az, ami
még az előbb láthatatlan te voltál.” (Tandori Dezső)
 
Én nem tudtam,
hogy mélyről érkezik a Fény,
s ahogy ültem
a semmi peremén,
szerényen átbújt a réseken,
nem szórt szikrát,
csak fénylett félszegen,
betűk kanyarogtak,
sorok,
alakzatok,
s én már nem tudtam,
hogy éppen hol vagyok,
hogy látom Őt,
vagy káprázat szédít el,
kezét fogtam,
lelkem fürdettem
könnyeivel,
imát mondtam érte,
majd jöttek váteszek,
és nem féltem,
hogy végleg elveszek,
hisz sötétben él, mégis
úgy ragyog,
hogy fénnyé válok Tőle én is,
kitölti az űrt,
betölti a teret,
én nem hittem,
hogy ennyire szép lehet...

túl minden betűn,
soron,
alakzaton,
nem érdekel már semmi,
csak mindig ebben a fényben lenni,
és örökre inni szavát,
mert
szívembe írta magát.
 
 
Loreena McKennitt – Dante's Prayer
 

Hozzászólások

Csilla képe

Ragyogó! :) Szeretettel gratulálok!
 

hubart képe

Szeretettel gratulálok remek versedhez!

Kankalin képe

Köszönöm szépen, kedves Csilla! :)

Kankalin képe

Köszönöm szépen, kedves Feri, a megtisztelő kiemelést külön is! :)

hzsike képe

Szeretettel gratulálok a gyönyörű vershez, és a versválasztáshoz is! :)

Kankalin képe

Köszönöm szépen, drága Zsike! :)

Ahogy először írtam, varázslatos!

Kankalin képe

Köszönöm szépen, kedves Imre! :)

lnpeters képe

Nagyszerű választás! Szeretettel gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Kankalin képe

Köszönöm szépen, kedves Laci! :)