Meg-megingok
Beküldte Nagygyörgy Erzsébet - 2020, november 28 - 15:31Néha-néha meg-megingok, mint a fenyves
Arcomra forradt seb a létezésem,
s mégis olyan nagy áhítattal nézem,<
Miféle hervadás ütötte fel fejét
szépséges testeden, én fényruhás nyaram?
Már lopva, éjsötétben itt oson az ősz,
de tudd, lehunyt szemem mögött még nyár lobog,
virágillat, s kis langyos szellő lengedez,
a búzatengeren szelíd hullámot ver.
Tudom miféle mérges kór emészti fel
lelkemnek csillanó ezüstös szálait.
Mondd, Istenem, hát van számomra új remény?
Hadd higgyek még, hagyd hogy írjam verseim,
mert azt neszeltem meg, vagy csak fájó sejtelem,
talán elillant végső, mézédes nyaram.