Ha jő a csillagéj

Midőn az est, ha rád szitál,
a szél köréd most fényt zilál,
körötted míg a csend pereg,
a lelkedben remény remeg.
 
Szilaj csikó a két kezem,
kutatna már a bérceken.
S tudod, ha jő a csillagéj,
belül feszeng a szenvedély.
 
Az őszi éj oly hallgatag,
nem kellenek zajok, szavak. 
Féltőn a Hold ma átkarol,
s az álmokon is áthatol.