lnpeters blogja

"Kísértet" járja újra Európát:
Az eszelős, álarcos hatalom
Polkorrekt világ-utópiájának
Halva született lombik-szelleme....

Óbégat rossz műanyag doktrínákat;
Némi anyagelv,
Némi fanatizmus,
Koponya-arcán modern szájkosár,
Kaszájában meg már ott a dzsihád.

Nyílik,
Csak egyre nyílik
A verem;
Az álhumánum sáriát terem.

"Kísértet" járja újra Európát,
A nemzetállamok ellen uszít,
De felszámolná a családot is.

"Még az se baj ám" ha erőszak éri
Európát,
Meg az asszonyainkat,

NYOLCVANEGYEDIK RÉSZ

Csodálkozva néztem rá.

• A fiadat?

Holdsarló csendesen bólintott.

Ősz, a profán öregapja,
Minden hajnal dekadens,
Azt sugallja, egyedül csak
Az elmúlás permanens.

Csupán magában szemlélve
Örök végzet képe ő,
Folyamata azt sugallja,
Hogy többé már nincs jövő.

"Világba vetett lesz rögtön,
S önmagában toporog,
Az Ember, hogyha a Létből
Eltűnnek a távlatok.

Ősz, a profán öregapja,
Öröknek tűnő ború,
Innen ered mindenféle
Heideggeri mélabú.

(Válasz-rigmus múltunkat és jelenünket gyalázó német-török ripőköknek)

Ősz-indító szép napokra
Maradt a verőfény csokra.

Lelkünk már az Őszben ázik,
De a Nyár még itt tanyázik.

Ősz napfény - nekünk még "ez".
Néhány hét múlva majd "az" lesz.

Vár a ködös közeljövő,
Nyár-záró, szomorú eső.

Ráborul majd a Múlt bokra
Az Ősz-nyitó szép napokra.

Búcsú-ölelésre
Készül már a nyár,
A többi évszak gond-hada
Csatasorba áll.

Emléke marad csak
Holnaptól nekünk,
Jövő Nyárig ebből talán
Feltöltekezünk.

Újabb nyár a polcon,
Múlt-kamra telik;
Az emlékek egyszer majd a
Jövőt éltetik.

Búcsú-ölelésre
Készül most a nyár,
Ami szépet tettünk, hozzánk
Mindig visszajár.

NYOLCVANADIK RÉSZ

Kárpát-medencei Nyár,
Vége fele jár;
Talán egyszer Múlt és Jelen
Egymásra talál...

Hogyha megugrik az őz,
Eljön majd az Ősz;
Nem marad majd globál dollár,
Csupán helyi csősz.

Hogyha a Tél visszajön,
Alagutat ás,
Talán lesz a Földön újabb
Időszámítás.

Kárpát-medencei Nyár,
Magányos Jelen;
Fojtott Múltból nem nyújt kezet
Többé senki sem.

Kárpát-medencei Nyár,
Vége fele jár;
Talán egyszer Múlt és Jelen
Egymásra talál...

Még tart az Élet,
Tart a Szerelem.
Jelenünk épül
Szent emlékeken,

Még élhetünk,
Az Isten engedi.
Létünk Szerelem,
S Hit melengeti.

Jövő felé
Szelíd Jelen-vízen;
Még tart az Élet,
Tart a Szerelem.

Augusztus végi partokon
Idült hitetlenség oson.

Rossz, megmondó művészetek
Felett kacag a fergeteg.

Meztelenkedő végzetek
Rettegik az enyészetet.

Augusztus végi partokon
Jelen - posztmodern romokon.

Fekete gólyahad rakott
Avantgárd remetelakot.

Remény fekszik a homokon;
Augusztus végi partokon.

Hermész Triszmegisztosz kés

Álmos késő nyári napon
Ásít a Jelen,
Szunnyad öreg kunyhójában
A Történelem.

A kihunyó emlékek vén
Dajkája, a szél,
Egyfolytában régi, fáradt
Napokról regél.

A profán lelket az Idő
Most üti szíven,
Akiben nem hisznek, nem tud
Hinni semmiben...

Feketére festett egek
Alatt minden remény beteg.

Mindig még nagyobb vermet ás
 A profán önmarcangolás.

Hogyha magunkban nem hiszünk,
"Utolsó csatlósok" leszünk.

Feketére festett egek
Alatt boldogság nem lehet

Hit és önbecsülés nélkül
A Felelősség megvénül.

Rövid távú profán görbe
Apró pályán kering körbe.

Feketére festett egek
Távlatot nem lebegtetnek.

Ha messzire nem nézhetünk,
Magunk alatt delelhetünk.

Akinek nem jó a magyar,
Az a leggonoszabb cudar.

Megszentelt Nyárutó;
Nap ragyog az égen,
Nagyon várom haza
Drága Feleségem.

Nyárutói napok
Látogatnak sorra,
Készítenek meghitt,
Boldog öregkorra.

Szépen múlik a Nyár,
Éppen úgy, mint régen,
Megszentel Nyárutó
Áll a faluvégen.

Gonosz számítógéphibák,
Gágognak - akár a libák...

Ördög akárhová vesse,
Nem válaszol
Ez se
Az se...

Tovaterjednek a bajok;
Az ördög valahol vihog,

A vén virtuális svihák...
Gonosz számítógéphibák

Szent István napján,
Magyar ünnepen,
Eső kopog az
Idő-köveken.

A kis Jövő
Bölcsőben elcsitult,
Jelen-fejecskét
Simogat a Múlt.

Jelen Jövőben
Majd Múltat terem,
Szent István napján,
Magyar ünnepen.

Ugor-török háborúság,
Régen történt az eset -
Olvasgatom, s attól tartok,
Mind a két fél tévedett.

Török és ugor irányzat
Gőzmozdonyként zakatolt,
S lett olyan őstörténetünk,
Ami igaz sose volt.

Indogermán kultúrfölény
Volt akkor a fő divat,
Nyelvi nemek hiányában
Nekünk csak a csont maradt.

Ugor-török háborúság,
Rég elvitte a fene,
De múltunk feltárásában
Ránk maradt a neheze.

Nyárutói napsugár,
Boldog Élet-Őszre jár.

Ötvenötödik Nyaram
Lassacskán Múltba rohan.

Nyárutó szent ritmusát
Együtt érzi a Család.

Augusztusi kék egek;
Élek - amíg élhetek.

Nyárutói napsugár,
Boldog Élet-Őszre jár.

Késő esti Nyárutó...

Az Idő vén lomha tó...

Az éjszaka néma vár,

Hajnal-hercegnőre vár.

A Hold öreg ószeres,

Szellem-Múltakat keres.

Jövőnk mindig rossz futó;

Késő esti Nyárutó.

HETVENKILENCEDIK RÉSZ

Végül is nekivágtam. Azzal kezdtem, hogy nyugodtan körbejártam az összes környékbeli házat, és különböző trükkökkel próbáltam előcsalogatni a bátyámat. Hamis káprázatokat keltettem; nappali világosságot, villámcsapást, tüzet. Amikor aztán előtódult a sok megrettent ember, elrejtőztem és figyeltem. Napsárkányt egyszer sem láttam. A harmadik alkalom azonban nyomra vezetett.