Hétköznapi esti csendben
Tél szakálla halkan serken.
Alkony fején sötét kendő;
Öregedik az esztendő.
Lombjai javát megette;
Eljárt az Idő felette.
Hétköznapi esti csendben;
Mindig a Jövővel szemben.
Hétköznapi esti csendben
Anikóm keze kezemben.
Istennek szeme se rebben;
Hétköznapi esti csendben...
Szent karácsonyt várva
Ádvent idején,
Karácsonyi lélektüzem
Élesztgetem én.
Hátam mögött szorgos
Kályha duruzsol,
Kint az anyag ordít. Isten
Hallgat valahol.
Jövő alszik titkos
Jászol rejtekén,
Szent karácsonyt várva
Ádvent idején.
A vasvári béke
Elengedhetetlen, hogy legalább a vasvári béke fontosabb pontjait ne soroljam itt fel.
Emlékeztetek rá, ezt a békét jelentős győzelem után kötötték, és hosszú ideig titokban tartották.
Vasvári béke
Frieden von Eisenburg
(Elnézést, németül sokkal jobban hangzik)
Egyéves vizslánk, Mira
Az ölembe mászik,
Ahogy kiskutya korában,
Továbbra is játszik.
Lassan kezdődik a tél, és
Rég elment a gólya,
Szalad Mira, ha repül a
Sárga pattogója.
Zoeval együtt tapicskol
Bele sárba, hóba,
Aztán másznak a két szemben
Lévő házikóba.
Egyéves vizslánk, Mira -
Talán elkapatva...
Hazatérő gazdit fogad
Boldogan ugatva.
Bevezetés
Gyerekkoromban olvastam először Grandpierre K. Endre Fekete hóesés című könyvét. Még csak azt sem mondhatom, hogy megragadott; sokkal inkább megdöbbentett. Teljesen mást állított, mint amit én olvasmányaimból és tankönyveimből tudtam. Elhűltem, meglepődtem - aztán napirendre tértem.
Bolond lukban mantra terem,
Érik abszurd veszedelem.
Önhitt világ-pénzeszsákok
Kenetteljes szava károg.
Liberál vív groteszk tusát;
Nevelgeti fasizmusát.
Rózsaszín vigyorú jelen;
Bolond lukban mantra terem...
Ezüstszőrű fagydémonok
Éhes hada kint csámborog.
Farkasfogú sötét reggel
Takarózik a hideggel.
Vén csüggedés-szörnyetegek
Felett az enyészet lebeg.
Ezüstszőrű fagydémonok
Torkából végzet vicsorog.
A vén ateista halál
Fagyserege glédába áll.
Felelőtlenség barangol,
Az árulás készre hangol.
Vonít pár ezer rossz torok;
Ezüstszőrű fagydémonok.
Drága aranyos kicsi Asszonyom!
Leginkább Hozzád,
Hozzád tartozom!
Van Cél és
Értelem,
Míg vagy nekem;
Halálomig Te vagy
A Szerelem.
Te vagy a
Jelenem, a
Holnapom;
Drága,
Aranyos,
Kicsi
Asszonyom!
Ördög Apó ráncos képe
Mindig csupa tréfa,
Úgy véli, hogy a gonoszság
A Föld tartozéka.
Jóságosan azt sugallja,
Csak az anyag áldott,
Szép szavakkal leplezné el
A nyers gonoszságot.
Alamizsnát osztogat. Ha
Elfogadjuk - végünk,
Ördög Apónak nem számít,
Élünk, vagy nem élünk.
Lesz tán még sok nehéz napunk,
De egymásnak megmaradunk.
Őszi napok jégzajlása
Kedvünk sírját meg nem ássa.
Míg Jelen Múlttá nem fakul,
A mindig-múlt végzet - lapul.
Lesz tán még sok nehéz napunk,
De egymásnak megmaradunk.
Hatvan felé közeledve,
Vén kor peremén,
Éjszakánként továbbra is
Jókat alszom én.
A világ legjobb Asszonya
Itt lakik velem,
Élünk - újra édes ketten,
S él a Szerelem.