Blogok

Csillagmítosz-testvériség

Csillagmítosz-Testvériség
Lenn a Földön,
Fenn az Égen;
Ahogy nem volt sose régen,
És ma sincs,
Hátha egyszer
Jobbra tárul a kilincs.
Lenn a Földön,
Fenn az Égen;
Legyen jobb, mint ma,
Vagy régen;
Nagy reményű,
Kicsi célú,
Szerencsés Emberiség;
Lenn a Földön,
Fenn az Égen;
Legyen jobb, mint ma
Vagy régen;
Csillagmítosz-Testvériség
Legyen
Örök
Menedék.

 

Betegedő pénzuralom

Betegedő pénzuralom
Gubbaszt hamis alapokon.

Virtuális dollár-éjben
Pénzblöff-rendszere veszélyben.

Több államot meg nem nyergel,
Világ-profitot nem termel,

Ha tőle meg nem ijednek
Már bizonyos renitensek.

Betegedő pénzuralom
Aggódik hatalmi fokon.

Háborút akarna váltig,
A legutolsó ukránig,

Vagy talán annál is tovább;
Legfeljebb pusztul a világ.

Inkább világégés legyen,
Semmint a hatalma vesszen.

Betegedő pénzuralom;
Régi zsarnokokkal rokon.

Időfolyam holtágai

Időfolyam holtágai,
Bőszen hömpölyögnek,
Kezdetben szélesek, de a
Semmibe vezetnek.

Egy-egy korszak rögeszméi
Táborokba csalnak,
Lármázgatnak, azután a
Pusztában elhalnak.

Később aztán el se hiszi
Se felnőtt, se gyermek,
Hogy valamikor mi minden
Számított "modernnek".

Időfolyam holtágai;
Partvonaluk érdes,
Medrükben végzi mind, ami
Nem volt életképes.

Kudarcos agyszülemények
Szennyes üledéke,
Kevés erkölcs, sok doktrína;
Sötét az emléke.

Háborúpárti hülyeség

Háborúpárti hülyeség
Víz-elméje csobban,
Fenekedik őkegyelme
Bűzös pénz-vacokban.

Hidegháborús ifjúság
Pénz-mogullá vénült,
De hajdani rögeszméje
Jottányit se évült.

Bigott oroszellenesség -
Nívó egyre lejjebb;
Hat évtized alatt sem lett
Okosabb, modernebb.

Háborúpárti hülyeség
Csak látszólag bátor,
Legyen harc, de otthonától
Maradjon jó távol.

Pénzhatalom, birtokában
Az atomfegyvernek,
Játszadozik, mint a késsel
Az ostoba gyermek.

Háborúpárti hülyeség,

Valamit elrejt az Idő

Valamit elrejt az Idő,
Valami sosem jön elő,
Valami nyugszik nagyon mélyen
Odalenn,
Amiről semmit sem tud a jelen,
Mert annyi tévtan, hamis kezdet, doktrína van közte,
Sehogy sem illik össze.

Valami múltba van dermedve,
Valami el van feledtetve,
Valamit titkol az Idő,
Valami sosem jön elő,
A múlt feneketlen barlangja rejti,
A Lélek érzi,
Az agy nem is sejti,
Az ember már el sem ejti,
De nem lesz jövő,
Ha végleg elfelejti.

 

Kevéske

 
Szitál a fény gubbadt tanyákon,
de még a szél fagyosra kékít,
nagy téli éj után az álom
simítja borzos tollpihéit.
 
A gémeskút halálra váltan 
mereszti ég felé az ujját,
sóhaj remeg csalóka vágyban,
és lelkemen zörögve fúj át.
 
Röppeni kész parányi lázak
hullnak mohón a szív sebére,
kifosztják, tépik, mélyre vájnak,
kevéske emberit remélve.

A készülődő harmadik világháború

Ez legyen az első olyan,
Amiből kimaradunk!
Egyik félhez sem állhatunk,
Ez nem a mi háborúnk!

A pénznél nincs butább dolog,
Számos bajnak kútfeje;
Háború mellett agitál
Mind az összes tyúkesze.

Franciaország messze van,
Azt hiszi, könnyen beszél,
Pedig elérheti már a
Nukleáris kapanyél.

Brit hagyományok ajtaján
Elkorhadt a fakilincs,
A régi brit bölcsességnek
Mostanában nyoma sincs.

Hibbant EU-bürokraták
Raja háborút takar,
Részükről ez korrupciót

Az erdő fohásza

Éled az erdő

angyali csendje.

Hol van a hó már?

Hol van a leple?

Március csókol

vágyat a fákra,

ébred a vén tölgy,

illan az álma.

 

Ághegyeken a

fűszeres szellő

víg táncát lejti,

mint ifjú delnő.

Ernyed a földnek

téli keménye,

karcsú fűszál nő

máris helyébe.

 

Vörös kőrisnek

bársonya pattan,

ébredő rüggyel

néz szét riadtan.

Látva az élet

ezernyi jelét,

imára nyújtja,

fázós ág kezét.

 

Kéri az Istent

Szép kora tavaszi estén

Szép kora tavaszi estén
Vén Hold somolyog,
Fényes arccal néznek rám az
Összes csillagok.

Még didereg lenn a föld, de
Mosolyog az ég,
Lejárt már a tél ideje,
Elolvadt a jég.

Minden emberi távlat a
Reményből ered,
Ennek az őse meg nem más,
Mint a Kikelet.

Tavaszi esőt hoznak a
Felhőgomolyok,
Szép kora tavaszi estén
Vén Hold somolyog.

 

Élünk, míg rohan velünk az Idő

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg szakállunk kinő,
Míg Télre Tavasz,
Utána nyár szalad,
Míg hervatag Ősz után Tél marad,
Míg meg nem áll velünk
A Pillanat.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg szorít a cipő,
Amíg az esztendőink száma nő.
Az idő meg nem áll,
Mindig véget ér a Nyár,
És mindig újra visszatér
A Tél.

Élünk, míg rohan velünk
Az Idő,
Míg van hozzá
Erő,
Míg egyszer el nem nyel a temető.
Tovaszalad a legszebb
Pillanat,
Csak szürkülő emlék,

Úttörök voltunk hajdanán

Úttörők voltunk hajdanán;
Piros nyakkendő...
A szél se fújja már, tova
Vitte az idő.

Mindegyikosztály egy raj volt,
Több őrsre szakad,
S egy iskola dikáksága -
Úttörőcsapat.

Más világ volt, más ifjúság,
Más lelkesedés,
Kevesebb volt a tananyag,
Több a nevelés.

Üttörők voltunk hajdanán,
Semmi fényűzés;
Délután három után volt
Minden őrsgyűlés.

Nem politika-mese volt,
Nem fejtágítás,
Hanem foci, vetélkedő
Vagy kirándulás.

Bár az ideológia

A mítosszal hogy állunk, magyarok?

A mítosszal hogy állunk, magyarok?
Hogy bőven van nekünk,
Az nem titok.
Több évezredre volna elegendő,
Ha óvnánk,
Vigyáznánk,
Ha féltenénk;
Ha megbecsülnénk,
Ami a miénk.

Hogy másoknak is van,
Természetes,
Mert mindenütt kell, hogy legyen
A nemzettudat számára
Alap,
Ahonnan mindig új erőre kap,
Ha a történelmi hullámverés
Eláraszt, dönt, tornyokat borít,
S elmosná partjait.

Mítosz az emberiség anyanyelve,
Nem szoríthatja ki az anyag elve,
Se gyalog eszű szkeptikusok klubja,

Negyvennyolc áldott emléke

Negyvennyolc áldott emléke
Felröpít minket az égre.

Felröpít minket az égre,
Nemzedékről nemzedékre.

A csillagokat lehozná;
Segít, legyünk méltók hozzá.

Negyvennyolc áldott emléke
Máig ragyog ránk a fénye.

Minket most is égig emel,
Sohasem feledhetjük el.

Szent forradalom,
Vér nélkül,
Lelkünkben soha nem évül.

Jelet ír nekünk az égre
Negyvennyolc áldott emléke.
 

Kora tavaszi éjszakán

Kora tavaszi éjszakán
Holdfény csillan a pocsolyán.

Apró sáros víztükörben
Szemléli magát a jelen.

A boldog hatvanas évek
Önbizalma semmivé lett.

Hetvenes évek scifije
Nem avatott be semmibe

Kilencvenes fordulatok
Fényéből már sár se ragyog,

S a huszonegyedik század
Az értelem ellen lázad.

Bő reményből mind szűkebbre;
Pocsolya a jelen tükre.

Hitványabb jön hitvány után
Kora tavaszi éjszakán.



 

Régi világok lábnyoma

Régi világok lábnyoma,
Rajta évszázadok pora.

Fantom-civilizációk
Tesztelgetik a rációt,

De a legbutább logika
Szemét és fülét becsukva

Doktrínáit fel nem adva
A biztosat is tagadja.

Régi világok lábnyoma
Magányosan, kitagadva,

De soha el nem csüggedve,
Aggódva, figyelmeztetve,

Minket féltve felénk kiált
Hosszú évszázadokon át...

Régi világok lábnyoma,
Alig hallható a szava,

De mégis ő mond igazat,
Többet, mind ezer dolgozat.

Szürkén néz ránk a márciusi ég

Szürkén néz ránk a márciusi ég;
Gyertyánk talán kissé lassabban ég.
Szent Kikelet!
Telet
Feled
Az Ember;
Létet, jövőt,
Reményt és célokat
Kitűz,
Vagy újra szentel.

Szürkén néz ránk a márciusi ég;
Egyszer az összes gyertya csonkig ég.
Szent Kikelet!
Virág nyílik,
A derű újra éled;
Ilyenkor érezzük,
Hogy élünk,
Változunk,
Hogy belénk olvadnak a megélt évek,
Hogy csupa újjászületés
Az Élet.

Száz pillanat
Bennünk marad,
A Tavasz meg nem áll.
Mire megszokjuk,

Isten dolgozószobája

Isten dolgozószobája
Sohasem volt kulcsra zárva.

Időn túli pusztaságban,
Hegyek alatt, kicsi házban

Munkálkodik a Teremtő,
Mellette figyel az Idő.

Ötezer évnyi múlt kopog,
De a hibák - ugyanazok...

Nagyon makacs lény az ember,
Fog-e majd fejlődni egyszer?

Új kor, új máz, régi lényeg;
Ugyanazok a kérdések.

Miért szálldos légy a kútra?
Hol és mi futott tévútra?

Isten mindet sorra veszi,
A válaszokat keresi.

Sohasem lesz kulcsra zárva
Isten dolgozószobája.

Hatvankettedik tavaszom

Hatvankettedik tavaszom

Hol vágtat velem, hol oson.



A papír-bölcsesség vacog;

Doktrínákra rég nem adok.



Szánalmasodik a világ;

Érték lett az ostobaság.



Elfeledett múltak alatt

Egyre több lesz az indulat.



Gyorsan szaporodó évek

Lassan öregséggé érnek.



Anikóm itt van mellettem;

Hiszek

Jövőben,

Istenben.



Élve,

Boldogan,

Szabadon...

Réges-régi szép tavaszok

Réges-régi szép tavaszok
Emléke a múltban ragyog.

Ami mára közhellyé lett,
Azt akkor még merni kellett...

A kor most bármilyen átkos;
Volt a kopottsághoz
Pátosz.

Szocializmus a falig;
Trianonról alig-alig,

Arról csupán suttogás van
Otthon a kopott szobában.

Vörös zászló fennen szálldos,
Magán pátosz röppen házhoz.

Brezsnyev-kép, csillag, hivatal...
Vidám voltam és fiatal

Azokon a tavaszokon;
Iskolában, alapfokon.

Mobilról sose hallottunk,

Oldalak