Zuhanás

Zuhanás
 
Át úgy zuhan lelkünk a hallgatásba,
miként karunkba kedvesünk zuhan,
és a végtelen legmélyére ásva
feloldódik az örök alkuban.
 
Se kezdete, se elvárt vége nincsen,
csendjeinkre hangtalan csodát hoz,
földi magunkból kitaszít majd Isten, 
nincs jogunk egy még méltóbb halálhoz.

Hozzászólások

Haász Irén képe

Elgondolkodtató vers, nekem minden bizonnyal...!

Mysty Kata képe

Osztozom ebben...nincs jogunk!

Gratulálok remek - azonosulási lehetőség számomra -a vers gondolata!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"