Zúzmaracsipkék

Fehér csizmáikban, egyenes derékkal
állnak a kerti fák, s zúzmara-pizsamát
horgol rájuk ködből e marcona szélraj,
s néhány leheletig gyönyörködik saját-
 
ságos munkájában, büszkén, zseni-módra.
Nyomot kíván hagyni, biztat még remélni;
olyasmit sugallva, mintha nem halódna
minden itt e földön; pedig hiszem, érti...
 
szétfoszlik a csipke, elolvad a jég is,
évszakok őszülnek csillagok fényében -
s később, mikor megdől az utolsó tézis,
fehér hajú nyár jön, követve lépésem.
 
(2017. január)

Hozzászólások

Haász Irén képe

Szép, tetszett. Megborzongtam, nagyon jó az ecset.

Sztancsik Éva képe

Köszönöm szépen, Irénke. Örülök, hogy itt-jártál.

Mysty Kata képe

Nyomát hagyó versélmény!Ölellek!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Sztancsik Éva képe

Hálás köszönet, Katám. Szeretettel láttalak.