Zúzmaracsipkék
Beküldte Sztancsik Éva - 2017, január 26 - 18:36
Fehér csizmáikban, egyenes derékkal
állnak a kerti fák, s zúzmara-pizsamát
horgol rájuk ködből e marcona szélraj,
s néhány leheletig gyönyörködik saját-
ságos munkájában, büszkén, zseni-módra.
Nyomot kíván hagyni, biztat még remélni;
olyasmit sugallva, mintha nem halódna
minden itt e földön; pedig hiszem, érti...
szétfoszlik a csipke, elolvad a jég is,
évszakok őszülnek csillagok fényében -
s később, mikor megdől az utolsó tézis,
fehér hajú nyár jön, követve lépésem.
(2017. január)
Hozzászólások
Haász Irén
2017, január 27 - 19:09
Permalink
Szép, tetszett. Megborzongtam
Szép, tetszett. Megborzongtam, nagyon jó az ecset.
Sztancsik Éva
2017, január 28 - 12:30
Permalink
Köszönöm szépen, Irénke.
Köszönöm szépen, Irénke. Örülök, hogy itt-jártál.
Mysty Kata
2017, január 27 - 22:21
Permalink
Nyomát hagyó versélmény
Nyomát hagyó versélmény!Ölellek!
Kata
"ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"
Sztancsik Éva
2017, január 28 - 12:31
Permalink
Hálás köszönet, Katám.
Hálás köszönet, Katám. Szeretettel láttalak.