W. Wordsworth: Panasz

Változás – szegény fejemnek!

Gyengéd szívemnek kapuján

nemrég még ömlött szerelmed

mint szökőkút permete rám;

ömlött nagylelkűn, önzetlen,

nem méricskélve szükségem.

Hány boldog percet számoltam!

Pezsgő, élő szerelemben

minden felett áldott voltam,

de mind elfolyt szenteletlen.

Merjem mondani, mim maradt?

Vigasztalan kút, elapadt.

Szerelem kútja – mély, hideg,

s nem szárad ki – én remélem:

de mit számít, ha a vizek

homályban alszanak mélyen,

- s a változás már örökre

szív - kapumat tette tönkre.

 *

W. Wordsworth

 A Complaint

   There is a change--and I am poor;

Your love hath been, nor long ago,

A fountain at my fond heart's door,

Whose only business was to flow;

And flow it did; not taking heed

Of its own bounty, or my need.

What happy moments did I count!

Blest was I then all bliss above!

Now, for that consecrated fount

Of murmuring, sparkling, living love,

What have I? Shall I dare to tell?

A comfortless and hidden well.

A well of love--it may be deep--

I trust it is,--and never dry:

What matter? If the waters sleep

In silence and obscurity.

--Such change, and at the very door

Of my fond heart, hath made me poor.