Voltam

Voltam a csúcson,  szálltam az égben, jártam a mélyben;

s lenn a pokoltól ördögi oldást várva reméltem.

Hittem a Mennynek fénysugarában, s drága imákban,

s angyali tollú zsenge melegben már sose fáztam.

Bízva az Úrnak lágy tenyerében, tettem a dolgom;

fájna, ha hagyná azt, hogy a sors most újra kifosszon.

Béke a vágyam; s jóban a hittel, várni csodára,

s tudni a titkot - sejteni azt - hogy nem leszek árva.

Voltam a csúcson, szálltam az égben, sírtam a mélyben,

s várva az áldást, csendbe törődőn tűrtem az éltem.

Nem lehetek már én soha árván, itt van az Úr is,

harsona sem kell, tudva a dolgom, megteszem úgy is!