Virágok, szavak

Kertészkedem, s lélegzem virágok édes illatát,

dúdol a szél, idézve gyermekkor színes színpadát.

Drága Anyám is, féltő ölében így dédelgetett,

s tudást plántálva belém, vigyázta sarj életemet.

És sorban fogantak a szeretet áldott magjai -

s a szépség anyanyelvén regéltek álmot hangjai.

S mint ahogy a csíra - kihajt a szó, így lesz szóvirág,

s dús kertjében nemesednek gazdag lelkek, szép imák.

Tudás, csodás hatalom! - s a nyelvünk annak eszköze,

a szép beszéd, a szép szavak, a gondolat ékköve.

A vágyaid, vagy amit érzel, azt mind kimondhatod

- a bánatod, s örömöd - versben is "eldalolhatod".

Csokrot kötök virágból, szavakból, Anyámnak viszem,

tudom, hogy már vár reám a padon, mindig ott pihen -

de, nem jön a szó, néma - átnyújtom néki csendemet;

zokogva ölel, szorít, majd megfojt; mert Ő, így szeret!