Van-e emberi fejlődés?

Kezdetek óta vajon fejlődik az emberi fajta,
Vagy csak ciklusosan, s körkörösen menetel?

Látszik-e távoli cél a sok évezred rögös útján,
Vagy történelmünk semmi egyéb, csak idő?

Mond-e vajon tudományunk bölcs szava bármit is erről,
Vagy elméleteit hangoztatja csupán?

Törzsfejlődést emleget állandóan a tézis,
S tízezer év múlva pikkelyesek lehetünk?

Szingularizmusról fecseg, álmodik éppen a másik;
Gépesített szerelem élteti majd a jövőt?

Poszthumanizmus a poszt-erkölcsök poszt-puha vágy,
Jön majd ebre a dér, s egyszer posztra riposzt.

Nem gender-globalizmus az orvossága a Földnek;
Az csak pénzuralom lánykori arculata.

Álbölcsesség - tönkre silányul tőle a lélek,
Hosszú választ ad, s a végén mégse felel.

Nem lesz addig válasz, amíg nem értjük a kérdést,
Emberi fejlődés, mit takar, és miben áll?

Nem tudományban. Itt van, bennünk rejlik a Válasz;
Nem kamunyelven van - Hit, Szerelem, Szeretet...

Látjuk-e majdan, egyszer végre a fától az erdőt?
Lesz még arra időnk? Isten csak mosolyog...