Valami langyos lenge szél

H.Gábor Erzsébet

Valami langyos lenge szél

Valami tényleg átsuhant,

Valami langyos, lenge szél,

hallgat a szívem, nem beszél,

valami súlyos rázuhant.

Az a kis fénylő, égi jel

lehelte tán az illatot,

s álmomba azt a csillagot -

kezem már sosem éri el.

Valami könnyű dallam is

fülembe fészkelt csendesen,

minthogyha újra kedvesem

hívna s az út, mely arra visz,

amerre laktál, s múltam él,

boldogság édes otthona,

szerelmünk rejtett temploma -

elhozta most e furcsa szél.

S keresve téged, merre vagy,

az érzés fájón áthatott,

reméltem, vágytam tárt karod,

hogy fonna át egy percre csak.