Tízezrek menetelése

Tízezrek menetelése;
Talán soha nem lesz vége.

Minden kornak az a gondja,
Lesz-e újabb Xenophónja,

Aki odaáll az élre,
Stafétát vesz méltó kézbe,

Mert most sem tudja az ember,
Hol van az igazi
Tenger.

Tízezrek menetelése;
Idők szele a zenéje.

Korok járnak, korok kelnek,
Fontoskodnak, kibicelnek,

Élnek teljesen, vagy félig,
Magukat modernnek vélik,

Első vagy utolsó vérig
Dédelgetik rögeszméik.

Tízezrek menetelése;
Talán soha nem lesz vége.

Saru csusszan, bakancs kopog,
Fáradt és foghíjas sorok.

Aki közöttük menetel,
Nem retten, és nem adja fel.

Érzésekből páncélmellény;
Vonulnak az Idő mentén.

Arany Napok,
Ezüst Holdak;
Tízezren sohasem voltak.

Tízezrek menetelése;
Nagyon messze még a vége.

Nem is sejti még az ember,
Milyen az igazi tenger.

Jobbról-balról gonosz ének,
Harc-dalok - profit szirének...

Felhorgadó birodalmak,
Dögletes profán mocsarak

Mellett fut az Idő útja,
Holtágak újra meg újra...

Tízezrek menetelése;
Ki tudja, mikor lesz vége...

Hogy az út célját mi rejti,
Egy se tudja,
Egy se sejti.

Néha újak csatlakoznak,
Vonulnak, míg meg nem halnak.

Mindegyik érez,
Egy se tud;
Fontosabb a célnál
Az Út...

Egyszer talán
Tenger;
Béke...
Tízezrek menetelése.