Téli kirándulás

Téli kirándulás

Oly hívogató a tél csendvilága,

lelket érintő a természet álma.

Bátran dacolva dermesztő hideggel,

útnak indultam januári reggel.

Hulló hópelyhek táncoltak a széllel,

arcomhoz értek játszi könnyedséggel.

Lombfosztott fáknak szőttek csipkefátylat,

vagy a föld ölén vettek puha ágyat.                  

Varjak csapata száguldott felettem,

szabadon szárnyalt velük képzeletem.  

Csillámló lepel hullt a hegy ormára,

elbűvölt a táj szűzi tisztasága.

Fölvillantotta a nap is sugarát,

áttörve felhők közt, szórta aranyát.

Miként ezernyi csillagfény szikrázón,

friss hótakarón tündökölt pompázón.

Röpke pillanat volt csak a káprázat,

elbújt a nap s én kerestem a házat.

Élménnyel telve, kissé dideregve,

melegre vágytam már, haza sietve.

Schvalm Rózsa