Színtiszta kék

Szürke borúját levetette az ég,

szivárvány íve homlokán delejez.

Arcán felragyog a színtiszta kék,

égő pírt rajta tűző nap heve fest.

Földre vetíti édeni szépségét,

békét, örömöt sugároz mosolya.

Fényében fürdik magasság és mélység

bús szívbe remény írmagjait ontja.

Derűre fakad, dalra vált sóhaja,

ébredő hite űzi gond fellegét.

Nem illúzió már rejtett óhaja,

célirány vonzza szabad , új szellemét

Schvalm Rózsa

(2014-07-23)