Szerelem és líra - CLVIII.

SZÁZÖTVENNYOLCADIK RÉSZ

A művészet intézményi elméletének egy más szemszögből vizsgálva kétségtelenül az képezik az alapját, hogy az elmélet megfogalmazói a „művész”, vagy a „költő” terminust egyféle szociológiai értelemben vett státusznak fogják fel.

Az-e vajon?

Egyszerűen státusznak fogható-e fel a „költő”?

Ha a költő egyszerűen státusz volna, akkor semmi probléma azzal, hogy „kinevezik”, sőt teljesen indokolt lenne a bölcsészkaron költői szakokat felállítani, esetleg még költőképző szakközépiskolákat is szervezni.

Érezzük ennek a képtelenségét?

A költő több a státusznál; szerep és személyes tulajdonságok ősi egysége. Minden másnál erősebb és pontosabb mércéje az emberiség erkölcsi fejlődésének, egyben „számarányát” messze meghaladó mértékben befolyásolója is annak. Korról korra szemléletében, felfogásában változik, de sohasem merülhet a kor legmagasabb rendű erkölcsisége alá. Akkor nem költő.

A költészet korról korra megállapítható változása aligha írható le pusztán a „fejlődés” fogalmával, hiszen fejlődésről egy-egy kor kiemelkedő alkotóinak összevetése kapcsán aligha beszélhetünk. Ez a művészettörténet egyik alapvető problémája.

Minden korban vannak jobb és gyengébb költők, teljesebb és hiányosabb életművek.

Fejlődésről nem a költészet, hanem a benne foglalt emberi tartalmak kapcsán beszélhetünk.

Ennek fényében látható be mindenféle költőképzés képtelensége.

Létezhetnek-e testvér, báty-, húg-, vagy nagymamaképző intézmények? Lehetne-e alapjában véve bürokratikus oktatási struktúrában barátokat, jóakarókat, intrikusokat vagy pletykásokat képezni?

Oktatható-e iskolarendszerben a vidámság, a komolyság, a felületesség vagy a feledékenység?

Lehetne-e témazáró dolgozatokat íratni optimizmusból vagy pesszimizmusból?

A dolgok képtelensége első pillantásra nyilvánvaló, pedig az is nyilvánvaló, hogy a felsorolt szerepek vagy tulajdonságok bizonyos mértékig oktathatók.

A művészet intézményi elméletével egyéb problémák is vannak. Ezeket most nem szeretném részletesen taglalni,

Lehet-e a művészet bármilyen csoportnak is belügye?

Folytatása következik.