Rommel és a rasszizmus

A “rasszizmus” kifejezés ma divatos politikai szitokszó. Boldog-boldogtalan hazsnálja helyenként rendkívül ostobán.

Itt most az igazi rasszizmusról lesz szó.

—

A második világháború nem egészen az a jók és gonoszok harca volt, ahogy nekünk tanították. A dolgok ritkán fehérek és feketék.

Kilóg a lóláb. A tömeggyilkosságokat és egyéb háborús bűncselekményeket mindig csak a vesztesek követik el. A győztesek gáncs nélküli lovagok.

A második világháború után legalább a semmiféle hadi objektummal nem rendelkező, védtelen Drezda porig bombázásáért felelős szövetséges politikusoknak és tábornokonak helyet lehetett volna szorítani a nürnbergi vádlottak padján. Ők sem voltak kevésbé gazemberek, mint némelyik náci háborús bűnös.

A valódi rasszizmus a gyarmati történelem során jegecesedett ki. Nem mindenütt, nem mindenhol és nem mindenkire volt jellemző. A XVI. század végi spanyol gyarmatokon például elképedve tapasztalta egy angolszász szerző, hogy az alkirályi udvarban indián urak jelennek meg, sok közülük Aranygyapjas Rendet visel, grófok, márkik és hidalgók, és teljesen egyenrangúak a spanyol nemesekkel, akikkel egyébként addigra százával létesítettek házassági kapcsolatokat.

Másutt meg “tudományos” művek jelentek meg a “fekete, rézbőrű vagy sárga” fajok “eredendő alsóbbrendűségéről”.

—

Lássuk a medvét – a rasszizmust. Nem a rossz, álságos politikai szlogent, hanem a kőkemény valódit:

—-

Erwin Rommel a sivatagban szinte mindig túlerő ellen indított támadást. Bátorságával, manőverezőképességével, kezdeményezőképességével, lendületével győzte le a sokkal sablonosabban gondolkodó brit parancsnokokat.

Tobruk bevételével többször is kísérletezett. Elsőre nem sikerült. Rommel összeszedte magát, váratlan támadással megverte az ekkor már amerikai harckocsikat is felvonultató briteket, ismét körülzárta, és csakhamar el is foglalta a várost.

Tobruk védelmében a brit erők jelentős részét ausztrál és dél-afrikai alakulatok alkották. Amikor megadták magukat, a dél-afrikai parancsnok egyetlen feltételt szeretett volna szabni:

- Sir Rommel! Arra kérem, intézkedjék, a hadifogságban szigorúan különítsék el tőlünk a feketéket!

Rommel megrökönyödött, aztán határozott mozdulattal megrázta a fejét.

- Szó sem lehet róla! A feketék is dél-afrikai katonák. Ugyanazt az egyenruhát viselik, együtt harcoltak. A fogságot is meg kell osztaniuk egymással!