Jelenlegi hely

Rég tovatűnt ifjúságom

Beküldte lnpeters - 2017, június 25 - 23:36

Rég tovatűnt ifjúságom
Múlt vizén úszik felém,
Friss, mint a tündérkirálynő
Homlokán a diadém.

Régi balatoni nyarak,
Emlékük vérpezsdítő,
Még nem tudtuk, milyen hurkot
Vet nyakunkba a jövő.

Felnőttnek hittük magunkat,
Mint mindig a siheder,
Nem tudtuk, hogy az igazi
Felnőttség milyen teher.

Hozzászólások

Szepesi Zsuzsanna

2017, június 26 - 08:36

Permalink

Bizony, az ember mindig más

Bizony, az ember mindig más szeretne lenni, mint ami éppen...gyermekként felnőtt, idősen fiatal. Miért van, hogy az ember csak utólag látja meg, mi lett volna az értk, a jó az éppeni korban? Gratulálok, nagyon bölcs meglátáshoz!

Szepesi Zsuzsanna