Őszi szélmúzsa
Beküldte Poetta - 2011, november 12 - 21:49
ŐSZI SZÉLMÚZSA
verssé vergődik engem a nap
foszlott órákon
rojtosodó rímek keretezik
a hulló napsugarat
lelkembe ivódó ég-kéken
csorog az ökörnyál-alkonyat
ringó szavak szövődnek
fényes szívem lebeg a mindenség
metafora galaktikáján
arannyal harmatos a hajam
mennyei utcáknak porával hintve
minden versbe olvadó
szavam zúg szeráfok dicsérik Istent
dalukat szűrve naplementén
égi bort hörpölve írok
mézesbor-ízű őszi szél csókol
hazáig susogó múzsám
http://www.facebook.com/photo.php?fbid=273610946008507&set=a.19467171723...
Hozzászólások
lnpeters
2011, november 14 - 10:46
Permalink
Ez is nagyon jó. Briliáns
Ez is nagyon jó. Briliáns képek. Szeretettel gratulálok!
Pete László Miklós (L. N. Peters)