Őszbe dermedt hajnalon

Őszbe dermedt hajnalon,

fehér fényű Nap ragyog.

Földig érő ezüstköd,

forró nyarat száműzött.

Szellő száguld lábnyomán,

oszlik már a ködhomály.

Fények, árnyak játszanak,

színről – színre váltanak.

Smaragd sárgul aranylón,

rezzen a fa meghajlón.

Sátrát bontja könnyezve,

mezét búsan levetve.

Árván tekint az égre,

reszket hideg télt félve.

Szánja őt a magasság,

pehely szőttest kap az ág.

Schvalm Rózsa

(2014-08-23)