Nyugalom-szonett

Beküldte titus56 - 2016, július 17 - 18:20
Nyugalom-szonett
 
Halkul az est, hajadra csillagfény zuhan,
ajkadra mosollyal költözik az ünnep.
A messzeség szárnyának sötét súlya van,
két kezeddel a holdat tartod tükörnek.
 
Tekintetedben a nyár forró kincsei,
válladra ég terít rejtelmes palástot.
Az éjszaka sötétje lágyan elnyeli
parázsmeleg-csenddé olvadt hallgatásod.
 
Hunyt szemedre szirmokat fest a pillanat, 
az időre bíborszárnyú álom tapad,
bársonyos-lüktetés szívedre csendesül.
 
Nézlek, ahogy a kék végtelen nyugalma,
lélegzeted illatát épp körbefonja,
és képed mélyen vésődve belém merül.
 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2016, július 18 - 09:42

Kedves Laci!

Már az első mondat elbűvölő, csodás lett ez a szonett...

 

Erzsike

titus56 képe

titus56

2016, július 18 - 10:10

Nagyon köszönöm.

Csilla képe

Csilla

2016, július 19 - 08:55

Nyugalmas, szelíd, érzékletes sorok, "parázsmeleg-csenddé olvadt hallgatás". Kellemes volt olvasni. :)

https://versekegipasztorok.mozellosite.com/

Bieber Mária képe

Bieber Mária

2016, július 24 - 17:46

Gyönyörűséges szonett. Gratulálok szeretettel.

 

Bieber Mária

(Hespera)