Nem tudtam, miért

 

Nem tudtam, miért tündököltél,
hogy fehér arcod rózsa lett…
A határszélen úgy örültél,
hogy sugárzásod körbevett,
 
és mind az arcok felderültek,
komor ellenőr is viháncolt…
Szelíd birkává lényegültek
- míg fejem törtem -, bősz fináncok.
 
Szerelem? Siker? Hipotézis,
nem tudom még, hogy mi okozta.
De fénylő arccal lépek én is
az örömödtől boldog sorba…

Hozzászólások

Mysty Kata képe

      A szituáció nem mindennapi , nem szokványos , de izgalmas. Az öröm felé tett lépésednek örömmel lettem olvasója.

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Haász Irén képe

Köszönöm, drága Katám!

Haász Irén képe

Köszönöm szépen, Joe! Nagyon örülök, hogy tetszett!

lnpeters képe

Remek vers!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

Haász Irén képe

Örültem szavaidnak, kedves László!

M. Karácsonyi Bea képe

Moder lírád nekem is tetszik Irénke.

Haász Irén képe

Kedves Sea, nagyon köszönöm!

hzsike képe

Nagyon tetszett a versed, kedves Irénke. Szeretettel olvastam:Zsike:)

Haász Irén képe

Kedves Zsikém, nagyon örültem Neked!

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Irénke!

Nekem is nagyon tetszett versed.

Szeretettel  Dyona

Haász Irén képe

Köszönöm, hogy ezt meg is írtad!

Schvalm Rózsa képe

Nagyon szép vers, Szeretettel gratulálok! Rózsa

Haász Irén képe

Kedves Rózsa, nagyon köszönöm!

Ezt megsirattam ..

Haász Irén képe

Jaj, nem akartam...

Pedig lám, az örömről szól...!

De hát ilyenek vagyunk. A sorok mögött is van min eltűnődni...