Napok

Napok
 
A napok szaladva rám köszönnek,
van, hogy egy lustán a térdemre ül.
Lelkem kiforgatja, csodát remélve
vagy csak kíváncsi, mi van belül.
 
Kabátom néha vállamra terítik,
indulva, sálamra csomót kötök.
Ünnepek csillognak, a fákon fények
s én ünneplő-magadba felöltözök.
 
Kint ragyogás, bent sötét  feszül,
a sarkon, lelkem új lelket kéreget.
Maszatos sárgáját  a Hold kibontja,
körbeleng s kócosan méreget.
 
Mellettem tovább szaladnak a napok,
utánuk kapva, még mindig kereslek.
Aztán a köd, lassan hajamba túr,
ő tudja, hogy magamban visellek.
 

Hozzászólások

hzsike képe

Átélhető, érezhető, nagyon szép! 

Szeretettel olvastalak ma is. :)

Zsike :)

titus56 képe

Hálásan köszönöm Zsike.