Mama

Beküldte hzsike - 2013, április 18 - 16:45

Mentem az úton, s visszaidéztem szép szeme színét.

Láttam a felhőt úszni fölöttem, szél dala kísért.

Hallani vágytam friss, üde hangját régi időkből,

s rózsalugasból árva virágot tépni a tőről.

Annyira fájt, hogy térdre borultam, lépni se tudtam.

Ajtaja múltnak nyitva maradt, hát csendbe becsuktam…

 

Kellene tán még egy kis idő - úgy szenved a lelkem;

nem hiszi el, hogy vége az útnak, s nincs hova mennem.

Állok a sírnál, kínoz az érzés, nézek az égre;

várva az Úrtól csöppnyi kegyelmet - mennyire kéne!

S telve reménnyel hozza az enyhet, küldi az oldást -

Mondd, Mama, meddig bír el a szívünk ennyi csalódást?

 

 

 

 

Hozzászólások

barnaby képe

barnaby

2013, április 18 - 19:33

Szívből gratulálok,kedves Zsike a gyönyörűséges tartalomhoz, és a nemkevésbé remek vormához,amibe foglaltad e szépséget...Szeretettel:B:)

hzsike képe

hzsike

2013, április 19 - 18:21

Köszönöm szépen, kedves Barna. Nagyon örülök kedves szavaidnak. Szeretettel fogadlak mindig:Zsike:)

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, április 18 - 19:40

Erzsike.....ölelésem.

Nagyon megható, szép alkotás.

hzsike képe

hzsike

2013, április 19 - 18:23

Örülök, hogy tetszett Seám. Köszönöm, hogy elolvastad. Én is ölellek. Szeretettel:Zsike

Zajácz Edina

2013, április 18 - 19:42

Szép emlékezés ez, a forma is. Valahogy mégis azt érzem itt el kellene engedni a formai kötöttséget.
Sok mindent eszembe juttatott a versed, szeretttel: Edi

hzsike képe

hzsike

2013, április 19 - 18:29

Köszönöm szépen a látogatást, a véleményt, kedves Edi!

Valóban úgy van, ahogyan Kata is írja. Kimondottan lassú, visszaemlékezős, kissé elnyújtott stílusban szerettem volna megörökíteni, közvetíteni az érzést, ezért goldoltam erre a ritmusformára, amiről úgy gondoltam, hogy jól visszadhatja azt, amit üzenni szeretnék a versemmel.

Szeretettel fogadtalak Téged is.Zsike:)

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, április 18 - 22:22

 Fantasztikus munka! A tartalom megérdemli, és méltó hozzá ! Első olvasatra majdnem Edina véleményében osztoztam volna, de még és még elolvasva már nem!  A hexameterek hosszabbítanak, elgondolkodtatnak sőt az érzések hatását is egyedivé, letisztultabbá teszik..Gtatulálok!Kata

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

hzsike képe

hzsike

2013, április 19 - 18:31

Nagyon örülök, az értékelésednek kedves Kata! Jóérzéssel olvastam kedves szavaidat. Köszönöm szépen. Szeretettel fogadlak mindig:Zsike:)

hzsike képe

hzsike

2013, április 19 - 18:32

Örülök a véleményednek, kedves Joe. Köszönöm szépen, hogy Te is megtiszteltél a látogatásoddal. Mindig szeretettel várlak, és fogadlak:Zsike:)

Schvalm Rózsa képe

Schvalm Rózsa

2013, április 19 - 20:34

Megható és gyönyörű vers kedves Zsike, szeretettel gratulálok! Rózsa

hzsike képe

hzsike

2013, április 20 - 09:25

Köszönöm szépen kedves szavaidat, Rózsám. Mindig szívesen látlak verseimnél. Szeretettel:Zsike:)

lnpeters képe

lnpeters

2013, április 19 - 20:41

Bravúrosan gördülő hexameterek, lágy emelkedő, magabiztos költői erő. Gratulálok!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hzsike képe

hzsike

2013, április 20 - 09:46

Kedves Laci!

Jólesett minden kedves szavad. Ez újabb erőt ad, a továbbiakhoz. Köszönöm szépen. Örülök, hogy értékeled a "hexametereimet"! Nagy szeretettel fogadtalak most is. Zsike:)

Lobra

2013, április 19 - 22:22

Bár látom, az eddigi hozzászólók közül különösen Joe gyakorlatilag ugyanazt emelte ki, amit én egy másik portálon ugyanezzel a verseddel kapcsolatban éreztem, mégis megismétlem itt is:  Vannak érzések, amelyeket különösen nehéz fegyelmezni. És vannak versformák, amelyeknek éppen hogy legfőbb jellemzője a szigorú fegyelem. A hexameterek nemcsak hibátlanok, de ráadásul páros rímes szerkezetben sorjáznak (talán ezt nevezi a szakma leoninusnak), és ráadásul minden sor versláb-képlete is azonos: három pár daktilus-spondeus.

Az egész versen ennek a látszólagos ellentmondásnak a feszültsége vonul végig, amely ezúttal nem feloldásba, hanem tudott módon olyan kérdésbe torkollik, amelyre nincs válasz. Gratuláció, meghajlás, kalapemelés.

hzsike képe

hzsike

2013, április 20 - 10:23

Kedves Ross!

El sem hiszed, mennyire örülök Neked! Hihetetlen empátiával éreztél rá a vers lényegére, annak fájdalmára, feszültségére, az érzés feloldozhatatlanságára. Várok egy választ valakitől, Aki, már soha az életben nem adhatja meg  azt...

"Féktelen" természetem magában hordozza azt, hogy őrülten tudok szenvedni, de örülni is. A vers, számomra éppen ezért egy csodálatos kihívás, (bár biztosan Ti is hasonlóképpen vagytok ezzel) ugyanis a kötött forma, remekül "kordában" tarja az érzelmeket, a "ló", nem futhat el túlságosan az emberrel, és ez nem rossz...sőt! :)

Szeretem a kihívásokat.

Boldog vagyok, hogy értékeled a versformát, a ritmust, az egészet így, ahogyan ezt ide letettem. 

Nagyon szépen köszönök Neked mindent.

Szeretettel:Zsike:)

 

Nagygyörgy Erzsébet képe

Nagygyörgy Erzsébet

2013, április 22 - 19:12

Kedves Zsike!

Én már csak annyit, csodálom.

Szeretettel  Dyona

hzsike képe

hzsike

2013, április 22 - 20:46

Örülök a kedves szavaidnak Dyona. Köszönöm szépen, hogy elolvastad. Szeretettel:Zsike:)

Braunel

2013, április 23 - 07:19

Kedves Zsike!

Ilyen őszinte, igaz érzéseket, talán hexameterben lehet megírni legjobban. Végig olvastam a hsz.-okat ( mert megmondom őszintén, csak ezért a versért léptem most be (időhiány) ) Ez nem leoninus, de rímes hexametert is nagyon nehéz írni. Viszont nálad úgy gördülnek a szavak, mintha semmi nehézséget sem éreztél volna a megírása közben. Ezért, minden tiszteletem a tiéd. Fejet hajtok e gyönyörü vers előtt.

Fogadd baráti ölelésem érte.

Szeretettel: Barna

hzsike képe

hzsike

2013, április 23 - 16:37

Kedves Barna!

Nagyon örülök a látogatásodnak, értő szavaidanak. Köszönöm hogy eljöttél, és az is jó érzés, hogy visszaigazolod, amit én is éreztem, gondoltam, hogy ez a forma tökéletesen megfelel ennek az érzésnek a kifejezésére.

Ez valóban nem leoninus, de azt is próbálgatom már, az, olyan disztichon, melyben minden sor közepe rímel a sor végével.  Az is egy nagyon jó kihívás, izgalmas játék a gyönyörű, gazdag, magyar szavakkal.

Fura ilyet írni, de ha már megemlítetted, valóban nem jelent nagy nehézséget, csak egy kis idő, figyelem, és ritmusérzék kell a hexameterekhez is.Olyan, mintha valakinek (akár magadnak) ilyen ritmusban mondanál, dalolnál  el valamit. Talán éppen ezért hívom én a verset dalnak. Nagyon szeretem.

Köszönöm szépen ezt a baráti, biztató hangú kommentet, igazán szép napot szereztél vele nekem.

Szeretettel fogadtalak Téged is.Zsike:)