Leskelődő Február

Leskelődő február;

Nagyon távol van a Nyár.

 

Tavalyi Nyár? Idei?

Ezt is, azt is köd fedi.

 

Talán volt vagy lesz a Nyár,

Volt, s lesz között: Február.

 

Leskelődő Február,

Szkepszistől ég a határ.

 

A tél hóra, jégre vár,

Duzzogva hallgat a sár.

 

Halvány minden buborék,

Hallgatag a szürke Ég.

 

Leskelődő Február

Reményt fagy-börtönbe zár.

 

Csüggedünk-e végre már -

Ezt kutatja Február.

 

Azt, aki már nem remél,

Könnyen elnyeli a Tél.

 

Leskelődő Február

Vízöntő-fölénnyel vár.

 

Múlt, s Jövő Tél rejtekén,

Vízöntő a közepén.

 

Múlt és Jövő-vízsugár;

Talányos, vén Február.

 

Leskelődő Február

Agya dupla srófra jár.

 

Múlt és Jövő odafenn,

Villanás csak a Jelen.

 

Régen tudja Február:

Átjáró csak a halál.

 

Hozzászólások

Haász Irén képe

Nagyon erős hangulatfestés jellemzi a verset, elmélázva olvastam...

Mysty Kata képe

 Pergő képsorok, szép tartalommal!

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

Balla Zsuzsanna képe

Februárban születtem. Ez a tény hozott a versedhez. 
Tetszett a ritmusa és a talányos februárod.

lnpeters képe

Köszönöm! Én is februári vagyok.

Pete László Miklós (L. N. Peters)