Kidőlt egy tölgyfa

Kányádi Sándor emlékére

Kidőlt egy tölgyfa, egy óriás,
koronás fő volt, ma glóriás.
Tudta az oltalom szent kegyén,
hogy „valaki jár a fák hegyén”.

Átvészelt sok telet, sok nyarat,
hiánya örökre megmarad.
Ha jársz a ritkáson, nyílt közön,
róla a rigó már nem köszön.

A gyenge embertől mi telik?
Parnasszus csúcsára cipelik
siratva, pedig Ő boldog ám…
Áll, mint a kereszt a Golgotán.

2018. jún. 21.

 

Hozzászólások

Nagygyörgy Erzsébet képe

Kedves Feri!

Itt is remek költemény, köszönöm, méltó megemlékezés, Isten nyugtassa...

Erzsike

hubart képe

Köszönöm szépen, kedves Erzsike! 

 

Csilla képe

Nyugodjon békében! A verseiben itt maradt velünk. 

 

 

hubart képe

Nyugodjon!  Két éve még beszéltem vele a könyvhéten.

Haász Irén képe

Köszönjük szép emlékezésedet, Feri!.

Magam is írtam hozzá régebben, sajnos nem maradt fenn az új arculat óta.

hubart képe

Én is köszönöm hogy olvstad, kedves Irénke! 

 

lnpeters képe

Csodaszép nekrológ. Nyugodjék békében!

Pete László Miklós (L. N. Peters)

hubart képe

Köszönöm szépen, Laci. Nyugodjék! Nemcsak nagyszerű költő, de remek ember is volt, és igaz magyar!