Kidőlt egy tölgyfa
Beküldte hubart - 2018, június 21 - 10:50
Kányádi Sándor emlékére
Kidőlt egy tölgyfa, egy óriás,
koronás fő volt, ma glóriás.
Tudta az oltalom szent kegyén,
hogy „valaki jár a fák hegyén”.
Átvészelt sok telet, sok nyarat,
hiánya örökre megmarad.
Ha jársz a ritkáson, nyílt közön,
róla a rigó már nem köszön.
A gyenge embertől mi telik?
Parnasszus csúcsára cipelik
siratva, pedig Ő boldog ám…
Áll, mint a kereszt a Golgotán.
2018. jún. 21.
Hozzászólások
Nagygyörgy Erzsébet
2018, június 24 - 11:45
Permalink
Kedves Feri!
Kedves Feri!
Itt is remek költemény, köszönöm, méltó megemlékezés, Isten nyugtassa...
Erzsike
hubart
2018, június 24 - 15:30
Permalink
Köszönöm szépen, kedves
Köszönöm szépen, kedves Erzsike!
Csilla
2018, június 25 - 20:49
Permalink
Nyugodjon békében! A
Nyugodjon békében! A verseiben itt maradt velünk.
https://versekegipasztorok.mozellosite.com/
hubart
2018, június 26 - 09:34
Permalink
Nyugodjon! Két éve még
Nyugodjon! Két éve még beszéltem vele a könyvhéten.
Haász Irén
2018, június 27 - 14:27
Permalink
Köszönjük szép emlékezésedet,
Köszönjük szép emlékezésedet, Feri!.
Magam is írtam hozzá régebben, sajnos nem maradt fenn az új arculat óta.
hubart
2018, június 28 - 14:28
Permalink
Én is köszönöm hogy olvstad,
Én is köszönöm hogy olvstad, kedves Irénke!
lnpeters
2018, június 28 - 13:00
Permalink
Csodaszép nekrológ. Nyugodjék
Csodaszép nekrológ. Nyugodjék békében!
Pete László Miklós (L. N. Peters)
hubart
2018, június 28 - 14:30
Permalink
Köszönöm szépen, Laci.
Köszönöm szépen, Laci. Nyugodjék! Nemcsak nagyszerű költő, de remek ember is volt, és igaz magyar!