Jön már - evokáció

Beküldte Haász Irén - 2013, január 16 - 16:45

A Bul'Mich'-en suhant át,
mint régen,
falevelek röpködtek
lábnyomán,
lelkem kócolta, röpkén, merészen,
mint őneki, s borzongást hintett rám.

 

Én épp a Szajna felé
ballagtam
- a forró aszfalt is
olvadt szinte -
mélázva, halált sejtve magamban,
s fülembe súgott arcon legyintve.

 

Titkának súlyától
megremegtem,
akár a széles bulvár,
a fasor.
Egy perc volt csak, más észre se vette,
csak én tudtam, hogy ott jár valahol.

 

Megleste a vén folyó
sodrába
merült hajót, mely amott
vesztegel,
s egy transzvesztitát, ki alsót rántva
szükségét éppen ott végezte el. 

Hozzászólások

Mysty Kata képe

Mysty Kata

2013, január 16 - 20:22

 Egészen jól visszadtad az eredeti hangulatát. Írtam  a poeton én is , nagyon élvezem, de..olvasni is jó! Gratulálok , igazi párizsi miliőt adtál vissza.

 

    Kata                 

  "ne fogjon senki könnyelműen a húrok pengetésihez....!"    

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, január 16 - 20:49

Szrintem is jó lett.Érett vers.

Egyetlen evokációt írtam,pont Adyt választottam én is, az enyém egész más, majd felteszem.

M. Karácsonyi Bea képe

M. Karácsonyi Bea

2013, január 16 - 21:06

Az utolsó versszak azért eltér a többitől,én másként zártam volna le, a transzvesztita nem üt szerintem, hanem romboló hatású.De ez szubjektív, csupán saját véleményem.

Zajácz Edina

2013, január 17 - 12:32

Egyéni ízlés csupán, hogy nekem nem tetszik, mert én olyan halcsontos-nagymamás lelkű vagyok:)

hubart képe

hubart

2013, január 17 - 15:00

Ötletes, hangulatos.

Toma

2013, január 17 - 20:54

Az utolsó előtti sorig tetszett. Onnan mar sajnos nem. Nem ilyen véget vártam.


Haász Irén képe

Haász Irén

2013, január 19 - 18:40

Köszönöm mindenki véleményét.