Hol dereng

Ősz van már, a fény halovány,
s hallgatag már a csalogány.
Alkonyon még tücsök zendül,
dallamára szellő rezdül.

Izzó arany a hold gömbje,
sugarat szór le a földre.
Árnyait az est vetíti,
ében leplét ég teríti.

Csillagszemek gyúlnak rajta,
sejtelmes a távol arca.
Véges simul végtelenbe,
hol dereng az Éden kertje.

Szférák mollja éjre hangol,
álomittas szív barangol.
Csodavilág kaput tárja,
beteljesül minden vágya.

Schvalm Rózsa

(2014-10-21)