Gondűző

Szemzugban nem könny van:

gond ül ott, suttyomban,

markában száz ostor,

tajtékzó imposztor.



Hívatlan vendég csak,

bőrömön végigcsap,

ráncokban táncolgat,

egész egy áltó nap.



Fenéken nem éppen

marad meg, ültében,

magasra kaparna,

homlokon nyaral ma.



Haragját befogja,

vetne és aratna,

húzza a barázdát,

micsoda csalárdság!



Pont ekkor erkeztél,

ráncomból lett így cél,

törjön szét gond-eke,

áldott légy, versike!