Gondűző
Beküldte Toma - 2012, július 14 - 21:56
Szemzugban nem könny van:
gond ül ott, suttyomban,
markában száz ostor,
tajtékzó imposztor.
Hívatlan vendég csak,
bőrömön végigcsap,
ráncokban táncolgat,
egész egy áltó nap.
Fenéken nem éppen
marad meg, ültében,
magasra kaparna,
homlokon nyaral ma.
Haragját befogja,
vetne és aratna,
húzza a barázdát,
micsoda csalárdság!
Pont ekkor erkeztél,
ráncomból lett így cél,
törjön szét gond-eke,
áldott légy, versike!
Hozzászólások
Toma
2012, július 14 - 21:59
Permalink
Végre, újra nyugodtan
Végre, újra nyugodtan foglalkozhatunk a versekkel!
Toma
2012, július 15 - 00:04
Permalink
:) nem kérdezem, köszönöm a
:) nem kérdezem, köszönöm a verses választ. Jó, hogy itt vagy újra...
M. Karácsonyi Bea
2012, július 15 - 13:15
Permalink
Már olvastam ma, de
Már olvastam ma, de elfelejtettem ide írni, hogy nagyon kifejező és jó vers!:)
Weinberger
2012, július 15 - 17:21
Permalink
Nincs különösebb okom, hogy
Nincs különösebb okom, hogy visszafogjam magamat, így jobb, ha egyenesen a szemedbe vágom: ez egy jó vers, már-már nagyon jó. A hangulatából mintha valamiféle megkönnyebbülés áradna. Ha megzenésíteném, vagy egy 3/4-es keringő, vagy egy 6/8-os blues lenne belőle.
Toma
2012, július 15 - 20:30
Permalink
Köszönöm, Mr. Ross. Várom, én
Köszönöm, Mr. Ross. Várom, én a bluesra szavazok. :) amúgy van számodra majd egy dalszöveg- fordításom, csak még most csinálom a kareoki változatot...
Megkönnyebbülés? Hát az van benne, de a tegnapi nap után (mikor annyi más dolgom lett volna azon a szülinapon, mint a mobilom pittyegését hallgatni...), ne csodálkozz
Vassné Szabó Ágota (nem ellenőrzött)
2012, július 16 - 08:46
Permalink
Kedves, bájos, nekem is
Kedves, bájos, nekem is keringő.