Főnixmadár

Főnixmadár,
Főnixmadár
A Jelen vén fájára száll.

Nem károg, mint a hatalom,
Nem búg, mint a sokadalom,

Nem csicsereg, mint hivatal,
Mindig valami mást akar,

S nem is dürrög, mint a kánon;
Átnéz minden profánságon.

Főnixmadár,
Főnixmadár,
Nyöszörög a téli határ.

Szürke égen tél-lepedő,
Faggyal küszködik a Jövő.

Ballábas doktrínasereg
Világuralomról fecseg,

S a célját nem tudó világ
Szagol műanyag dáliát.

Főnixmadár,
Főnixmadár,
Mindig újra hazatalál.

Napról napra,
Hétről hétre,
Mindig újra,
Évről évre...

Mindig újra magasra száll,
Főnixmadár,
Főnixmadár...

Szárnyát a Nap felé tárja,
A világ tán nem is látja...

Amíg élünk, sose késő,
Amíg élünk,
Lehet Jövő.

Főnixmadár újra éled,
Sosem szűnik meg
Az Élet.