Evilath
Beküldte lnpeters - 2018, október 20 - 23:36
Evilathban
Régesrégen...
Szellem járt az erdőszélen...
Hunor s Magyar gyermekkorát
Idegen csillagok látták.
Ragyogott a Nap az égen..
Régen,
Régen,
Nagyon régen...
Evilathban, sok-sok éve,
Nem oldódott szét a kéve.
Árnyékot adtak a vén fák;
Még őszinte volt a világ.
Nimród király idejében...
Régen...
Régen...
Nagyon régen...
Evilath hajdani földjét
Spekulánsok örökölték.
Evilathot letagadták,
Bibliába találgatták.
Repedezni kezdtek a fák;
Szűkké vált a modern világ...
Kellett a hely új eszmének,
Indogermán lángelmének.
Evilath homályba zárva,
Urálba profanizálva...
Űzve sötét szkepszis-ködbe,
Elcserélve - vogul gyökre...
Bár takarja tudós fétis,
Bennünk valahol
Él - mégis...
Evilathban...
Régen...
Régen...
Isten járt az erdőszélen...
Hozzászólások
hubart
2018, október 21 - 11:55
Permalink
Nagyon jó! Nem tudom, hogy ez
Nagyon jó! Nem tudom, hogy ez a legenda a valóságban gyökerezik-e, vagy pedig a krónikások fantázájának a szüleménye, de bárhogy is van, a vers gondolatindító. A múltunkat pedig kutatni kellene, nem pedig liberális globalista érdekek ideológiai kiszolgálójává alacsonyítani!
lnpeters
2018, október 21 - 14:37
Permalink
Így van! Kézait azzal lökték
Így van! Kézait azzal lökték el, hogy a magyar őstörténetet egyszerűen a Bibliából vette elemekkel, hasraütve alkotta meg. De "Evilath" sehol nem szerepel a Bibliában...
Pete László Miklós (L. N. Peters)