Etűdök kezdő időzenekaroknak

Szürke tél,

Fürge szél,

Idő apó hazatér,

Rongyos múltat

Használt jelen-koporsóra

Nem cserél.

Egyterű

Kényszerű,

Liberális, rossz derű;

Világbajra nem használ a

Fukuyama-keserű.

Posztmodern zenekar

Agyag-ideát akar;

Egyszemélyes rút világok

Zaja

Meddő

Sárt kavar.

*

Dollár-mennyországban

Globalizált

Kiéhezett

Eszmehad

Oson.

Posztmodern leventék

Szálldogálnak

Kétütemű

Fa-pegazuson.

*

Egy művi világ magán álmai

Ostromolják a szilikon eget,

S a valóság már emigrált a Múltba.

*

Repedeznek az Idő ráncai.

Foszladozik a hártyaszerű Múlt,

S a telefont piszkálgató jelen

Drótos fülével önmagát se hallja.

Hogyan lesz itt tisztességes Jövő?

*

Nem jártam nyugaton,

Nem ültem repülőn,

Nyaralni sem voltam

Sohasem;

Ami fontos,

Azt Isten mind megadta nekem.

*

A posztmodern hullámverés sodrában

Nyikorognak a robot istenek,

És néha félve tekint fel az égre

A liberális piacgazdaság.

*

Kis hazában,

Derűs kedvvel,

Talpig bársony Szeretetben

Teremt szebb jövőt

Az Ember.

*

Szürke tél,

Fürge szél,

Szegény Magyar hazatér.

Hagyományt és felmenőket

Globalizált

Műanyagra

Nem cserél.