Este

Este

Kék eget belep szürkesége

lomhán fátylát bontó estnek.

A lenyugvó nap bíbor fényben

búcsút int még a hegyeknek.

Szellő jár a zöld lombok között

bús, bánatos dallamával,

a felsejlő árnyaknak köszön,

játszva fénylő holdsugárral.

Lassan feltűnnek a csillagok

- parázs szemek a sötétben.         

Varázslat az esti ragyogás,

káprázatos égi éden.

Elmerengve e szép látványban,

olthatatlan bennem a vágy,

magasba, a csillagvilágba

képzelet száll, pilleszárnyán.

Az Univerzum rejtélyébe,

boldogan a végtelenbe,

hol nincs kezdet, és nincsen vége,

ég a földdel olvad egybe.

Való világ a képzelettel,

hol határok elmosódnak,

isteni fényben, szeretetben,

szférák közt, halk zenék szólnak.

Schvalm Rózsa