Sosincs vége,
Szünet kéne,
Hömpölyög a szó-folyam,
Semmi lényeg,
De az hosszan
És végtelen
Komolyan.
—-
Mint enyészet,
Lassú végzet,
Nyomában
Víz sem fakad,
Hogyha délre
Nem lesz vége,
A velő is
Elapad.
—-
Duma-kvóta
Órák óta,
S nagyon messze még
A vég,
Tornyosul ránk
A szűk jelen,
S eltűnik
A messzeség.