Egykori régi ádventek

Egykori régi ádventek,
Honnan jöttök?
Hová mentek?

Méltósággal,
Nem sietve,
Havas úton lépegetve,

Ahogy jöttek akkor régen,
Fekete-fehér mesében...

Szürke égen ködtakaró,
Mindent vastagon lep a hó.

Köves úton pata dobban,
Kiscsizmák az ablakokban.

A járdán kiscipő kopog,
Az úton vén Trabant dohog.

Szakadozó, kopott járda,
Tanterem közepén kályha.

Veréb fut a keréknyomban,
Hittanóra a templomban.

Havat lapátol a férfi,
Fejkendős asszonya nézi,

A tornácon jégcsap remeg,
Csikorgó kemény a hideg.

Az udvaron kutya csahol,
Bent meleg,
Szülői szigor,

Minden este a családé,
Tévében Mazsola, Tádé...

A vacsora mindig meleg,
Hétre ágyban van a gyerek.

Takarók közt, a vaságyon
Meghitt karácsonyi álom...

Kéményekből füst gomolyog,
Kezdődnek a disznótorok.

Honnan jöttök?
Hová mentek?
Egykori régi ádventek...