Édes november

Betakar, álomba ringat
S hogy ne legyek oly riadt
Reggel ismét újra...
És öntudatra ébred

Felébred és felébreszt
De nem szólít, s nem kérdez
Csak nagyon halkan, lassan
Szedelődzködni kezd

Belebújik ruhájába
Cipőjét felhúzza
Az ajtón kisétálva
Finom illatát itt hagyja
Mint te, "édes november"

Mint hideg reggelen
A citromillatú napsugár
Puha ujjak súlya
Arcomon úgy pihen meg.
Mint hűs ajkak remegése...
S ahogy a hangjával csenget...
Szavaival tudod... Ő így fest képeket.

S mint koppan egy esőcsepp
Egy zongora billentyűin
Zajával oldva fel a csendet..
Lélegzetével melegíti ajkam
Csókjával fűti fel szívemet
Szavaival tudod....
Ő így fest képeket

Oh "Édes november"
Majd megint eljön egyszer
Hajthatatlan konokul
Minden egyes éjjel

Egy kicsi miértet keresve
De soha nem talál majd reá
Csak sóvárog s megkönnyebbül
Mert nincs egyik a másik nélkül

Nincs válasz
Mert nincs kérdés
Nincs bánat
Csak tiszta féltés

Várva várt pillanat
Öröm és boldogság
Ez itt Csoda-ország
Csoda-ország a te szobád
(Itt nincsenek miértek)

Mint hideg reggelen
A citromillatú napsugár
Puha ujjak súlya
Arcomon úgy pihen meg.
Mint hűs ajkak remegése...
S ahogy hangjával csenget...
Szavaival tudod...Ő így fest képeket.

S mint koppan egy esőcsepp
Egy zongora billentyűin
Zajával oldva fel a csendet...
Lélegzeteddel melegíted ajkam
Csókoddal fűtöd fel szívemet
Szavaiddal tudod....
Te így festesz képeket.